Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet

Magyarország kapcsolatba került az Európai Közösséggel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) Záróokmányának 1975. augusztus 1-jei aláírása alkalmával is. A nagyszabású értekezlet összehívása és alapos előkészítése a kelet-nyugati enyhülési folyamat kiemelkedő mozzanata volt, és a Szovjetunió az okmány létrehozását rendkívül fontosnak tartotta. Valószínűleg ezért nem emelt kifogást az ellen, hogy Helsinkiben az EK Tanácsának soros elnökségét betöltő Olaszország képviselője az Európai Közösség nevében is aláírja a Záróokmányt. Ez úgy történt, hogy amikor Olaszországra került sor, Aldo Moro miniszterelnök bejelentette, hogy nemcsak kormánya, hanem egyben az Európai Közösség Tanácsának soros elnökeként írja alá a dokumentumot. Ily módon az európai KGST-országok részeseivé váltak egy olyan nemzetközi konszenzusnak, amelyet az Európai Közösség is a magáénak fogadott el. Az esemény politikai jelentőségén túl kiemelendő, hogy az EBEÉ Záróokmánya szerint a részt vevő államok „törekednek arra, hogy fokozatosan felszámolják a kereskedelem fejlesztésének mindenféle akadályát”.587 A szándék kinyilvánításával a záróokmány a kereskedelmi akadályok lebontásával kapcsolatos egyéb forrásokból – mindenekelőtt a magyar GATT-csatlakozásból – származó kötelezettségek jóhi szemű teljesítését lett volna hivatott előmozdítani. A kérdéses kötelezettség azonban nehezen megfogható, egyebek között azért is, mivel – nem kismértékben az Európai Közösség közreműködésének hatására – megjelenik benne a „fokozatosan” kifejezés. Ezért az EBEÉ közvetlenül nem segített a GATT-beli magyar jogok érvényesítésében.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave