A nemzeti alkotmányok a XXI. században is meghatározó szerepet kapnak, függetlenül attól, hogy az adott ország nemzetközi, regionális szervezethez tartozik-e vagy sem. Így van ez az Európai Unió tagállamai esetében is. A nemzeti alkotmányokat egyszerre tekinthetjük politikai, jogi és akár irodalmi alkotásnak is. Az alkotmány egyszerre tud memoár és projekt lenni, értékeket megjelenítő mágikus tükörként megjelenni, értékeket kifejezésre juttatni, az egyének számára eligazodási pontot jelenteni. A nemzeti alkotmány legfontosabb címzettje az emberi méltósággal bíró polgár. Az egyén, a polgár (citoyen) lehet apa, anya, gyermek, munkavállaló, tanuló és még számos viszonylatban értékelhető alanya a társadalomnak. Az egyén az, aki a francia forradalom óta a szabadság, egyenlőség, testvériség eszmerendszerének alanya, hordozója. Az alkotmányos értékek teszik lehetővé, hogy az egyén felelős polgárrá váljék, azaz ekként gondolkodjék, és felelős döntéseket tudjon hozni. Az egyén azonban közösségben éli életét, ezért a nemzeti alkotmány nemcsak az egyénekhez, hanem a közösségekhez is szól. A közösség legnagyobb egysége a nemzet, legkisebb alkotóeleme pedig a család. A nemzeti alkotmányok szerepe a kohézió megteremtése a társadalom tagjai között. Ehhez a nemzeti alkotmányoknak a jogi legitimáción túlmenően társadalmi legitimációval is rendelkezniük kell.