A Tanács ezt az irányelvet315 a Parlamenttel közösen 2008. május 21. napján fogadta el. Miután az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását és fenntartását, ahol a személyek szabad mozgása biztosított, ennek érdekében volt szükség alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására,316 létrehozására vonatkozó keretszabályok megalkotására. Az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosításának a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módszerekhez való hozzáférést egyaránt magában kell foglalnia.317 A közvetítés a polgári és kereskedelmi ügyekben a viták takarékos és gyors, bíróságon kívüli rendezését biztosíthatja, a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. A közvetítés olyan strukturált eljárás – függetlenül megnevezésétől vagy az arra való hivatkozástól –, amelyben a jogvitában részt vevő két vagy több fél önkéntes alapon, közvetítő segítségével maga kísérli meg vitájának megállapodással történő rendezését. Ezt az eljárást a felek kezdeményezhetik, vagy bíróság javasolhatja vagy rendelheti el, vagy egy tagállam joga írhatja elő. A közvetítés magában foglalja továbbá a kérdéses jogvitára vonatkozó bármely bírósági eljárásért nem felelős bíró által végzett közvetítést. Nem foglalja viszont magában a jogvitára vonatkozó bírósági eljárás folyamán a megkeresett bíróság vagy bíró részéről a kérdéses jogvita rendezésére tett kísérleteket. A közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodásokat a felek nagyobb valószínűséggel tartják be önként, és az is valószínűbb, hogy a felek között korrekt és fenntartható kapcsolat marad meg. Ezek az előnyök még inkább szembetűnőbbek a határon átnyúló elemeket is tartalmazó helyzetekben. A tagállamoknak – Dánia kivételével, aki az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban nem vett részt az irányelv elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó – legkésőbb 2011. május 21-éig kell azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket megtenni (implementáció), amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvben foglalt célok minden tagállamban megfelelően megvalósuljanak.