Mindmáig egyetlen olyan kutatás ismeretes, mely céljául a Sötét Hármas tagjainak viselkedésgenetikai elemzését tűzte ki. Vernon és munkatársai (2008) 75 egypetéjű és 64 kétpetéjű ikerpár bevonásával vizsgálták egyrészt azt, hogy mekkora szerepet játszik a Sötét Hármas-jellegzetességekben mutatkozó egyéni eltérésekben a genetikai háttér, illetve a megosztott, valamint nem megosztott környezeti tényezők; másrészt ugyanezt a kérdést tették fel a Big Five-faktorokban jelentkező egyéni eltérésekre vonatkoztatva. Eredményeik szerint mind a narcizmus, mind a pszichopátia kifejezetten nagy örökölhető komponenssel rendelkezik – a heritabilitás 59%-os volt a narcizmus, 64%-os a pszichopátia esetében. Ugyanakkor a machiavellizmus esetében ez az érték csak 31%-os; itt jelentős szerep jut a megosztott közös környezeti tényezőknek, melyek a variancia 39%-áért voltak felelősek. E környezeti tényezők szerepe a narcizmus és a pszichopátia esetében elhanyagolható volt. Az eredmények ugyancsak rámutatnak arra, hogy a Sötét Hármas-tagok közötti korreláció és ezek korrelációja a Big Five-faktorokkal nagyrészt ugyanazon gének hatásának tudható be. Itt a nem megosztott környezetnek csak csekély, a megosztottnak pedig semmilyen hatása nem volt.