Legelőször Darwin (1961) hangsúlyozta a szexuális szelekció jelentőségét, s a természetes szelekció mellett az evolúciót vezető másik fő folyamatként írt róla. Az evolúciós pszichológia nagy hangsúlyt fektet a nemi szelekció tanulmányozására, mely alapját képezi számos politikai, gazdasági, szociológiai, kulturális és erkölcsi jelenségnek (Barkow, 1989; Betzig, 1986; Daly és Wilson, 1988; Miller, 1998; Ridley, 1993; Wright, 1994). Az evolúciós pszichológiai irányzatoknak köszönhetően a kultúra fogalmát újraértelmezték. Ennek eredményeként a nézet, mely szerint a kultúra az emberi viselkedés alapvető oka, megdőlni látszik. A nemi szelekció tanulmányozásakor figyelmen kívül hagyták mind a szellemi, mind az anyagi elvárásokat az udvarlás és a párválasztás során. Ma ezek figyelembevételével a kultúrát a szexuális versengésből eredő jelenségként tartják számon. Ennek alátámasztása érdekében tekintsük át a férfiak és a nők szaporodási és párválasztási stratégiáját. A közös cél a reprodukciós siker maximalizálása. Ez férfiak esetében a lehető legtöbb nő teherbe ejtését, nők esetében pedig a kitartó, fizikailag és anyagilag is támogató férfiak megtalálását jelenti. A férfiak céljaik elérése érdekében igyekeznek magukra vonni a nők figyelmét műveltségük, gazdasági erőforrásaik felmutatásával. A nők azonban a rövid távú kapcsolatok helyett a megbízható társat részesítik előnyben, hiszen gondoskodniuk kell az utódokról. Ők úgy tudják növelni az utód túlélési esélyeit, ha olyan társat választanak, aki a lehető legtöbb támogatást nyújtja. A nők reprodukciós teljesítménye korlátozott, ezért feltámadt a versengés a hűséges, megbízható férfiakért. Ebből adódóan a férfiak számára, bár nem tartozik a szaporodási stratégiájuk közé, mégis szelekciós előnyt jelent a hűségesség és a támogatás (Baker, 1996; Baker és Bellis, 1995). A nők számára a kulturáltság, a tanultság, a nőiesség egyfelől párválasztási előny jelent. Értékeik kimutatásával viszont fokozottan ki vannak téve a férfiak zaklatásának. Így érthető, hogy nem műveltségüket és termékenységi képességüket sugározzák ezek a nők férfitársaik felé, így mintegy elrejtve értékeiket, testük lerombolásába kezdenek. Ezzel megvédik magukat a bántalmazásoktól, és a nem megfelelő férfiak zaklatásától. Igyekeznek kiválasztani azt a férfit, aki sok időt és törődést tud rájuk áldozni (Miller, 1998). Így a nők a genetikailag legjobb férfitól szülhetnek gyermeket, és nem maradnak magukra az utódgondozás során (Buss, 1989).