Az „elromlott gépezet” hasonlatból kiindulva a tünetek és a panaszok csupán olyan kísérőjelenségeknek tekinthetőek, amelyek a háttérben lévő patológiás folyamat jelzései. Például az 1-es típusú diabétesz esetében a tünetek a szervezet inzulinhiányának a direkt következményei. Ezek a tünetek semmilyen előnyt sem biztosítanak a szervezet számára, a gyakori vizelési inger, a súlyvesztés és a fokozott szomjúságérzet mind egy nem megfelelően működő funkció megnyilvánulási formái. Azonban nem minden betegséggel együtt járó tünet ilyen természetű. A betegségek számos kísérőjelensége kifinomult adaptációnak tekinthető, nem csupán a test egy működési problémája jelének (Nesse és Williams, 1994). Evolúciós nézőpontból tekintve a tünetek két fő kategóriába sorolhatóak: a test működési zavaraival együtt járó tünetek (pl. görcsrohamok, sárgaság, kóma, paralízis), a test védekezési mechanizmusai (pl. hányás, köhögés, a vér alacsony vastartalma). A hányás eltávolítja a mérgező anyagokat a gyomorból, a vér krónikus fertőzésekkel együtt járó alacsony vastartalma korlátozza a patogének növekedését, a köhögés pedig eltávolítja a légzőrendszerben található idegen anyagokat.