Ezek után arra a korábban feltett kérdésre kell válaszolnunk, hogy vannak-e a szenvedélybetegségeknek olyan előnyei, amelyek esetleg felülmúlják nyilvánvaló hátrányaikat (Müller és Schuman, 2011). Egyes szereket (pl. morfium) fájdalomcsillapításra használnak, másokat (pl. ópiumszármazékok) az alvás elősegítésére. Egyes narkotikumok (mint az opiátok) csökkentik a nyugtalanságérzést, és elősegítik a belső lelki egyensúly kialakulását és az önbecsülés megerősödését. Ismét más, növényekből (kóladió, macskagyökér, aranymenta stb.) kivonható stimulánsok javítják az érzékszervek működését, növelik a mentális műveletek sebességét, és csökkentik egyes negatív testi érzések (pl. éhségérzet) erősségét. Antidepresszánsokat alkalmaznak a kedélyállapot javítására és a lelki lehangoltság mérséklésére. A hallucinogének (LSD, extasy, szerves oldószerek) csökkentik az ingerküszöböt, eufóriát okoznak, és lehetővé teszik az énhatárok kitágítását. Az alkohol mérsékli az infarktus és a koszorúér-szűkület kockázatát, és csökkenti a szorongást. Ezek a hatások ráadásul közvetett jutalmazási folyamatokat is beindíthatnak. A javuló kedélyállapot, lelki egyensúly, relaxáció jótékony hatással lehet az egyén önértékelésére és társadalmi megítélésére. Azt tapasztalhatják – legalábbis a szerhasználat első időszakában –, hogy növekszik a saját csoportjukon belüli presztízsük, népszerűségük és vonzerejük (Smith, 1999).