Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Genomiális imprinting

Az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb genetikai felismerése, a genom imprinting azt jelenti, hogy a két szülői ivarsejt egyesülésével létrejött új egyedben az apai és anyai gének aktivitása nem lesz egyforma. Amikor az ivarsejtek diploid genomja feleződik, néhány gén a nemre jellemző módon megjelölődik. Ez a női vagy férfi genom által meghatározott beíródás, a genomiális imprinting epigenetikai módosulás révén valósul meg, és azt eredményezi, hogy bizonyos gének az ivarsejtekben a nemtől függően lesznek aktívak vagy inaktívak, s így kerülnek a zigótába. A létrejött új egyedben tehát a gének bizonyos hányada csak egy kópiában aktív: vagy az anyain, vagy az apain. Az adott gén (allél) ugyan mind az anyai, mind az apai kromoszómán jelen van, azonban az egyiken gátolt állapotban. Mivel az imprinting mintázata ellenkező nemű utódra alternálódva kell átadódjon (pl. nagyapa-leánygyermek-fiúunoka), a folyamatnak reverzíbilisnek kell lennie, amire a metiláció-demetiláció – mint láttuk – lehetőséget teremt. Nincsenek pontos adatok arról, hogy vajon a 23−25 000 emberi gén milyen arányban hordozza az imprintinget. Sokáig pár tucat, egy-kétszáz génről beszéltünk, de vannak már adatok, amelyek szerint akár 1000-nél is több génről van szó.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave