Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Valóban környezeti-e a környezeti hatás? A környezet genetikai meghatározottsága: gén-környezet korrelációk

Személyiségpszichológusok már az 1960-as évektől hangsúlyozták, hogy egy adott személy szerepet játszik saját környezetének alakításában részben azzal, ahogy saját jellemzőivel meghatározott választ vált ki a környezetéből, részben pedig azzal, ahogy aktívan megválasztja a saját közegét (Jaffee és Price 2007). Mivel a személyiség, illetve a temperamentum egyes dimenzióival kapcsolatban mérsékelt-közepes heritabilitás értékeket mutattak ki (Loehlin és Martin 2001), feltételezhető, hogy a személyiséggel összefüggésbe hozható környezeti tényezők a genetikai jellemzőkkel is kapcsolatot mutatnak. Kendler és Baker (2007) 55 független kutatás eredményeit összesítve a vizsgált 35 különböző környezeti változó átlagos heritabilitását 27%-nak találta, tehát e változók többségénél határozott genetikai befolyást mutattak ki. Voltak ugyanakkor olyan környezeti változók is, amelyek heritabilitása igen alacsonynak (7%) mutatkozott. A gének természetesen nem közvetlenül határozzák meg a környezetet, de befolyásolhatják bizonyos hatásoknak való kitettség mértékét. A lehetséges hatások (gén-környezet korreláció, rGE) három típusba sorolhatók. A passzív gén-környezet korreláció esetében a gyermek csak „elszenvedi” a szülők által biztosított környezetet. E környezet jellemzőit ugyanis befolyásolhatják a szülő genetikai jellemzői, amelyek 50%-ban azonosak a gyermekével. Másfelől, az egyén genotípusa által befolyásolt tulajdonságok hatással lehetnek arra, ahogy ezekre a külvilág reagál, ami ún. evokatív gén-környezet korrelációt eredményez. Harmadrészt, az egyén aktívan keresheti is a génjei által befolyásolt sajátságainak megfelelő környezetet. Ez az aktív gén-környezet korreláció.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave