Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Aktív gén-környezet korreláció

Mint fentebb említettük, az egyén aktívan is hozzájárulhat ahhoz, hogy milyen környezeti hatások érik, s ez a hozzájárulás esetenként összefügg az egyén genetikai sajátságaival. A jelenség lényege, hogy a különböző genetikai diszpozíciókkal (fizikai jellemzőkkel, temperamentumjegyekkel, kognitív stílusokkal) rendelkező gyerekek olyan szociális környezetet választanak, amely megfelel eredeti hajlamaiknak és felerősíti ezeket. Az evokatívhoz hasonlóan az aktív gén-környezet korrelációhoz sem szükséges genetikai rokonság. Mivel a serdülőkori kortárskapcsolatok határozott összefüggést mutatnak a viselkedés jellemzőivel, Burt és munkatársai (2009) a kortársak jelentette nem-közös környezeti hatások szerepét kívánták vizsgálni. A longitudinális ikervizsgálat azonban nem azt igazolta, hogy a deviáns kortársakkal való 14 éves kori barátkozás okozná a magasabb externalizációt 17 éves korban, hanem fordítva, a 14 éves kori externalizáció prediktálta a deviáns kortársakkal kötött barátságokat 3 évvel később. Tehát a serdülők sajátságaiknak megfelelően választottak maguknak kortárs környezetet. Kendler és munkatársai (2007) 8−25 éves fiú iker populációban becsülték a kortárscsoport devianciában érvényesülő genetikai és környezeti hatásokat különböző életkorokban. A genetikai variancia a gyermekkori 30%-ról felnőttkorra 50%-ra emelkedett, s ezzel párhuzamosan csökkent a közös környezet, és valamelyest emelkedett a nem közös környezet által magyarázott variancia. Ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy a társas környezet kialakításában egyre fokozódó szerepe van a genetikai tényezőknek.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave