Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


A tulajdonságok finomhangolása a környezet és a gének interakciója által

A kvantitatív viselkedésgenetikai kutatások a modellezési nehézségek miatt leginkább a genetikai és környezeti főhatások relatív hozzájárulását becsülték meg a teljes fenotípusos varianciához. A szokásos ACE-modell a hatások függetlenségét is feltételezi. Viszonylag kevés figyelem fordult a mechanizmusok pontosabb feltárását lehetővé tevő kölcsönhatások megismerésére. Már az ötvenes években rendelkezésre állt olyan kísérleti eredmény, ami bizonyította, hogy ugyanaz a genotípus a környezet jellegétől függően eltérő viselkedést eredményezhet. Cooper és Zubek (1958) labirintus tanulási kísérletekben szelektív tenyésztéssel jól teljesítő („okos”) és rosszul teljesítő („buta”) patkánytörzseket hozott létre. A labirintusban mutatott kognitív teljesítmény megbízhatóan adódott át egyik nemzedékről a másikra, és egyértelműen megkülönböztethetővé tette a törzseket mindaddig, amíg a korai környezet állandó volt. A környezet gazdagításával azonban a „buta” patkányok felnőttként az „okos” törzshöz hasonló viselkedést, míg az „okos” patkányok a standard laboratóriumihoz képest ingerszegényebb – de nem deprivált – közegbe helyezve jelentős teljesítményromlást mutattak. A genotípusnak a környezeti hatás kvantitatív változásától függő fenotípusos megnyilvánulását reakciónormának nevezzük. A reakciónorma nem az egyéni folyamatokra, hanem a csoportszintű összefüggésekre vonatkozik.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave