A betegség jelentősége több szempontból is nyilvánvaló. A népesség kb. 1%-a szenved a betegségben, s az előfordulási gyakoriságon túl népegészségügyi szempontból fontos kiemelni, hogy mivel a tünetek 20–35 éves korban manifesztálódnak, a lakosság aktív, kreatív részét érintik, akik rövidebb vagy hosszabb ideig vagy akár véglegesen is elvesztik munkájukat, képtelenek folytatni tanulmányaikat, sok esetben nem képesek partnerkapcsolatra, családalapításra. A betegség elnevezése Eugen Bleuler svájci pszichiáter nevéhez kötődik, aki 1911-ben jelentet meg egy azóta klasszikussá vált könyvet Dementia praecox oder die Gruppe der Schizophrenien címmel. Bleuler a betegség lényegét a szkízisben, a hasadásban látta, amely azt jelenti, hogy a beteg egy pszichotikus, tehát elmezavaros és egy normális, a mindennapi realitás kereteit tartó énrészt úgymond kettősen könyvel, a két típusú valóságérzékelés párhuzamosan létezik egymás mellett, azaz a beteg egyszerre tartja magát például egy Marsról ide helyezett titkosügynöknek és egy rokkantnyugdíjas pszichiátriai betegnek, akinek rendszeresen meg kell jelennie orvosánál. Bleuler úgy is fogalmazott, hogy olyan ez, mintha a betegnek két agya lenne: az egyik, amelyet téveszmék és hallucinációk uralnak, és a másik, amely képes a normális, reális valóságérzékelésre. Szemben a közhiedelemmel, a szkizofrén beteg nem váltogatja a két típusú valóságkezelést, típusosan párhuzamosan, egyszerre használja mindkettőt. A szkizofrénia kórlefolyása során visszaesések (relapszusok) jelentkeznek, amelyek során ún. pozitív tünetek borítják el a beteget, például hallucinál, hangokat hall, amelyek esetleg őt irányítják, utasítják (imperatív hallucinációk), vagy téveszméket épít ki, miszerint a gondolatait elvonják, őt irányítják, befolyásolják, sugarazzák. Jellemzőek lehetnek a katatón tünetek, amikor a beteg mozgása, illetve pszichomotoros aktivitása változik meg, vagy pszichomotoros nyugtalanság jelentkezik, amikor a páciens nyugtalan, szaladgál, vagy más esetekben gátolt és negativisztikus lesz, nem válaszol, az utasításokat nem követi, súlyosabb esetekben nem beszél, nem táplálkozik. A pozitív tünetekkel járó időszakok között a betegek egyensúlyban vannak, ilyenkor az eddig bemutatott tünetek nem vagy alig észlelhetők, ezzel szemben ilyenkor is észlelhetők negatív tünetek, mint a saját világba való visszahúzódás, az autizmus, az örömtelenség, az affektív sivárság és a konkrét gondolkodás. Az utóbbi időben vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a negatív tünetek mellett kognitív tünetek (figyelemzavar, munkamemória zavara, végrehajtó funkciók zavarai) is észlelhetők, valamint klinikailag jelentősek az affektív tünetek, mint a depresszió és a szorongás.