Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


A DNS elsődleges szerkezete

Kémiailag a DNS egy kettős polinukleotid-lánc, vagyis kovalens kötésekkel összekapcsolt nukleotidokból áll. A polinukleotid-lánc építőkövei, a nukleotidegységek három alapvető alkotórészből épülnek fel: öt szénatomos gyűrűs cukormolekulákból (dezoxiribóz), az ezeket összekapcsoló foszfátcsoportokból, illetve az. ún. nukleobázisokból, amelyek a DNS változó, tehát a genetikai információt hordozó alkotórészei. A molekula alapvázát a foszfodiészter-kötésekkel összekapcsolt cukorfoszfát-lánc képezi, amely a cukormolekulák polaritása és a foszfátcsoportok negatív töltése révén a DNS-t vizes közegben stabillá és jól oldhatóvá teszi. A cukormolekulák 1-es szénatomjaihoz kötődnek a bázisok, amelyek purin (adenin és guanin), illetve pirimidin (citozin és timin) alapvázakkal rendelkeznek. A polinukleotid-lánc változatosságát tehát a bázisok különbözősége jelenti, bioinformatikai szemszögből tulajdonképpen egy négybetűs ábécéből álló szöveggel állunk szemben. Az információt hordozó bázissorrendet (szekvenciát) a DNS elsődleges szerkezetének tekintjük, s természetesen nem mindegy, hogy melyik irányból olvassuk. A polinukleotid-lánc két végét 5’, illetve 3’ végnek nevezzük attól függően, hogy a láncvégi dezoxiribóz-molekula 5’, avagy 3’-hidroxilcsoportja szabad, vagyis nem képez foszfodiészter-kötést egy szomszédos nukleotiddal (3.1. ábra). Megállapodás szerint a szekvenciát 5’ → 3’ sorrendben értelmezzük. Egy n nukleotidból felépülő DNS-polimer információtartalma tehát 4n (Ádám 2004, Nelson és Cox 2009).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave