Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Ikervizsgálatok

Az egypetéjű ikrek genetikailag teljesen azonosak, mivel a köztük mutatkozó különbségek a környezeti hatások eredményei. Hasonlóságuknak azonban nem pusztán genetikai okai lehetnek. Az anyaméhben és a családban is fellépő közös környezeti hatások fokozhatják a hasonlóságukat, ugyanakkor csökkenthetik is, ha egyazon családban különbözőképpen kezelik és ezért különböző hatások érik a testvéreket, azaz az egyedi környezetük különbözik. Míg a méhen belüli közös környezet hatását nem tudjuk azonosítani, a különböző családokban nevelt egypetéjű (MZ) ikerpárok közti különbségeket összehasonlítva az egy családban nevelkedő ikrek közti különbségekkel a közös családi környezet hatása mérhető. Ezzel a tökéletes módszerrel „csak” annyi a gond, hogy nagyon alacsony a külön családban nevelkedett egypetéjű ikrek száma, ezért egy-egy népességen, azonos makrokörnyezettel rendelkező csoporton belül kicsi a vizsgálható minta. További lehetőségek a heritabilitás vizsgálatára az egypetéjű és a kétpetéjű (DZ) ikrek csoportjainak összehasonlításából adódnak. Az MZ és DZ ikerpárok csoportjaiban mért varianciák közt az is különbségeket okoz, hogy a DZ ikrek genetikai állománya átlagosan csak felerészben azonos, míg az MZ ikreké megegyezik. Ráadásul, nemcsak a közös allélok száma számít, hanem az allélkombinációk azonossága is. Míg az MZ ikrek allélkombinációi is azonosak, addig a testvérek között az allékombinációk előfordulási gyakorisága várhatóan kisebb, mivel egy-egy homológ lokuszpáron csak ¼-es valószínűséggel örökölhetik szüleik ugyanazon alléljait. Elvben a különböző lokuszokon örökölt azonos allélkombinációk episztázisból fakadó hatását is figyelembe kellene vennünk, de ettől a várható hatás kicsinysége miatt eltekintünk. H2-et tehát ikerpárok vizsgálata alapján a következőképpen becsülhetjük:

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave