A kultúrát úgy is definiálhatjuk, mint a jelentések olyan nagyobb halmazát, amelyet egy adott közösség elfogadott, és a magáénak tekint. Ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy egy bizonyos kultúrához tartozunk, képesnek kell lennünk másokkal közösen jelentést létrehozni. Ehhez természetesen szükség van a „jelentésalkotás szervére”, vagyis az agyra, a jelentésalkotás kognitív folyamataira és a testünkre, amely a nyelvi és nem-nyelvi jeleket egyaránt jelentéssel bíróvá alakítja, és ugyanakkor jelentéssel ruházza fel az összes olyan entitást és eseményt, amely önmagában nem jel (pl. egy fát vertikálisnak és magasnak konceptualizálunk). Végül, de nem utolsósorban szükség van arra a fizikai és társadalmi közegre, ahol mindez történik, és amelyben a test és az agy együtt funkcionál. Mindezek fényében azt mondhatjuk, hogy az egyes kultúrák egy adott közösség által használt jelentésalkotási folyamatokból és a folyamatok során létrejövő jelentések rendszeréből – vagyis a létrejövő fogalmi rendszerből – tevődnek össze. Mivel a test és az agy felépítése, szerkezete minden kultúrában azonos, ezek felelősek az univerzális, minden kultúrára jellemző jelentések kialakulásáért (megjegyzendő azonban, hogy az univerzális jelentéseknek is lehetnek kultúraspecifikus jegyei – lásd pl. a relatív univerzalitás fogalmát feljebb).