Már az első évben, még mielőtt a gyermek aktívan elkezdene beszélni, végbemegy hangrendszerének sajátos kialakítása. A nyelv hangrendszeréhez adaptálás jóval korábbi folyamat, mint az aktív beszéd. Megjelenik a gőgicsélés, a gyerekek elkezdenek játszani a hangjukkal, majd ebben a gőgicsélésben fokozatosan – gyakran kettőzve – felbukkannak a valódi szótagok, amelyekkel a babák a környezeti nyelv nyomatéki mintáját is gyakorolják. Számos olyan vizsgálat van, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy van-e valamilyen hatása a magzati életben hallott nyelvnek. A magzati élet utolsó három hónapjában már többé-kevésbé kialakul a hallórendszer, s a csontvezetéses hallás működni kezd. A magzatvíz közvetíti ehhez a rendszerhez az anya hangjának alsó, mélyebb, éppen az anyanyelv dallamát tükröző frekvenciáit. Ha az anyával anyanyelvi szövegeket olvastatunk fel ebben az utolsó trimeszterben, majd a már megszületett babának felolvastatjuk az anyával ugyanazt a szöveget, s aztán egy más nyelvű szöveget olvastatunk vele, akkor a következőt tapasztaljuk. Noha a baba természetesen nem érti a szavakat, a két nyelv intonációs kontúrját felismeri, és mivel a másik nyelv hangzását váratlannak, meglepőnek találja, ilyenkor gyakoribb a szopómozgása. A magzatvízben, a csontvezetéses hallásban csak a mély hangok mennek át. Úgy tűnik tehát, hogy a gyermek az utolsó magzati hetekben és a születés után az anya beszédének intonációs mintázataihoz adaptálódik.