Csepregi Márta

A finn mint rokon nyelv

1. A névmások

A finn személyes névmások: minä, sinä, hän, me, te, he. Ragozó tövük: minu-, sinu-, hän-/häne-, mei-, tei-, hei-. Pl. Hän puhuu minusta. ’Ő rólam beszél.’ Me menemme heille. ’Elmegyek hozzájuk.’

*A finn személyes névmások valamennyien az uráli alapnyelvi három személyesnévmás-tő (*mɤ̈, *tɤ̈, *sɤ̈) szabályos folytatói, s a magyar személyes névmások nyelvtörténeti megfelelői. A Sg2 alak a közfinn alapnyelvben végbement *ti > *si hangváltozás következtében alakult ki. A harmadik személyben a szókezdő *s- a finnben h-vá vált, a magyarban szabályosan lekopott. A finn egyes számú személyes névmások n-je névmásképző (vö. m. ön, tenmagad). A többes számú alakok eredetileg *-k többesjelet is tartalmaztak (*mek, *tek, *hek), mely többesjel később lekopott.
A kérdő névmások a mikä? ’mi?’ és a kuka? ken? ’ki?’, illetve ragozott alakjaik. A mikä névmás ragozásakor a végződések a ragozó tőhöz járulnak: minkä ’minek a’, mitkä ’mik’, de: missä ’miben, hol’ miltä ’miről’. A kuka kérdő névmás nem ragozható, függő esetekben a ken (kene-) ragozott alakjai használatosak, pl. kenen ’kinek a, kié’ kenellä ’kinél’ stb.

*A mikä és a ken kérdő névmások összefüggenek a magyar mi és ki kérdő névmásokkal, s visszavezethetők az uráli alapnyelvi *mɤ̈, *kɤ̈ kérdő névmásokig. A kuka a magyar h- kezdetű kérdő névmások rokona, kikövetkeztetett alapnyelvi alakja *ku ~*ko.
A mutató névmások:

Egyes szám

Többes szám

tämä ’ez’

nämä ’ezek’

tuo ’az’

nuo ’azok’

se ’ez, az’

ne ’ezek, azok’

Ragozó tövük: tämä-/tä-, tuo-, se-/si-/sii-; näi-, noi-, nii-. Ragozási paradigmájukat lásd a Nyelvtani összefoglalóban.

A mutató névmások magyarból ismert kettős rendszerével szemben a finnben hármasság áll. A közelre, illetve távolra mutató névmások mellett a harmadik (se, ne) a távolság szempontjából semleges, s a beszédből, illetve szövegösszefüggésből ismert tárgyra, dologra stb. mutat rá.

A névmási határozók némileg különböznek az egyszerű ragozott alakoktól: täällä ’itt’, tuolla ’ott’, siellä ’itt, ott’.

Valamennyi finn mutató névmás alapnyelvi eredetű. PU alakjuk: *tä, *to ~ *tō, *će, *nä, *no. Ezeknek a mutató névmásoknak a nyomait a magyar túl, tova határozószókban és tétova (vö. se té, se tova) melléknevünkben fedezhetjük fel.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 743 3

Nyelvészet

A finn a magyarnak távoli rokon nyelve, a két nyelv közös ősét több ezer évvel ezelőtt beszélhették valahol az Urál hegység vidékén. A két nyelv közös vonásait összehasonlító nyelvészeti módszerekkel lehet kimutatni.

A kiadvány magyar szakos egyetemisták féléves finn kurzusának anyagát tartalmazza, melyben elsősorban nyelvtörténeti szempontok érvényesülnek. A hangsúly azokon a szókincsbeli és alaktani sajátságokon van, melyek alapnyelvi eredetűek, és ezért megfelelői megtalálhatók a magyar nyelvben is. A szövegek úgy vannak összeállítva, hogy lehetőség szerint minél több rokon szó forduljon elő bennük. Az egyes leckék nyelvtani szempontból egymásra épülnek, s a gyakorlati nyelvtanulás alapjait is jelenthetik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csepregi-a-finn-mint-rokon-nyelv//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero