Fontos megjegyezni, hogy a tér- és tárgyalapú figyelmi modellek – ahogyan az a pszichológiában oly sokszor tapasztalható – nem kizáró jellegűek, hanem kiegészítőek egymásra nézve. Amellett, hogy számos ponton átfednek a magyarázatok, feltételezhető, hogy egy adott helyzet vagy szituáció dönti el, melyik szelekciós-feldolgozási módot használjuk. Kognitív rendszerünket (így figyelmi rendszerünket is) az evolúció során a költséghatékonyság elve formálta, vagyis az arra való törekvés, hogy olyan univerzális szabályok mentén történjen a megismerés, amelyek a legtöbb helyzetben gyorsan és elég nagy pontossággal működnek. Ez nem jelenti azt, hogy csak egyetlen feldolgozási módot fogadunk el. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy a helyzet szempontjából legköltséghatékonyabb feldolgozási módot fogadjuk el. A helyzet és a kívánatos kimenetel (például a sebesség vagy a pontosság a fontosabb) pedig előírhatja az ingerszelekció alapvető követelményeit. Egyértelmű, hogy valamilyen szinten a szűrés kapcsán is össze kell kapcsolódnia a téri és a tárgyalapú feldolgozásnak. A való életben, amikor például egy tollat keres az ember telefonálás közben, akkor nem csupán tér- vagy vonásalapon keres, hanem a kettőt integrálva. A gyors, preattentív folyamatoknak köszönhetően felismerjük a körülöttünk lévő tárgyak és dolgok vonásait, és olyan térbeli csoportosulásokat keresünk, amelyek hasonlóak az általunk reprezentált toll vonásaihoz. Szintén a feladat függvénye, hogy melyik szűrési mód élvez előnyt a másikkal szemben. Ha van előzetes tapasztalatunk a tárgy helyéről, mert például otthon vagyunk, és tudjuk, hogy a konyhapulton általában van egy toll, akkor máris le tudjuk csökkenteni az átvizsgálandó teret. Ha van előzetes tudásunk a tárgyat illetően, mert például éppen az előbb tettük le a piros tollunkat valahová ebben a szobában, akkor szűrhetünk a piros színre. Az utóbbi évtized technológiai fejlődésének is köszönhetően ezekben az elméletekben egyre nagyobb figyelmet kapnak a figyelem kiválasztásának idegi összefüggései is.