Számos kiadvánnyal találkozhatunk a piacon – legyen szó DVD-kről, játékokról vagy alkalmazásokról –, amelyek magukban hordozzák a fejlesztés ígéretét. Vannak forgalmazók, akik már a márkanévben, míg mások a leírásban vagy a borító vizuális elemeinek segítségével utalnak arra, hogy miért érdemes az adott terméket választanunk (Vaala & Lapierre, 2014). Az általuk leggyakrabban említett képességterületek közé tartozik az általános ismeretszerzés, a nyelvi és irodalmi műveltség, továbbá a szociális kompetenciák és a kognitív képességek fejlesztése (Fenstermacher et al., 2010). Ugyanakkor keveset tudunk arról, hogy empirikusan alátámasztottak-e azok az állítások vagy indikátorok, amelyeket a termékek csomagolásán látunk (Vaala & Lapierre, 2014). Az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (American Academy of Pediatrics) ajánlásában azt javasolja a szülőknek, hogy a fejlesztést ígérő promóciós tartalmak ellenére kerüljék a különböző médiaeszközök használatát, amíg gyermekük el nem éri a kétéves kort. A szülők jelentős része mégis úgy vélekedik, hogy gyermekük profitálhat a különböző médiaeszközökkel végzett tevékenységekből, elsősorban a kreativitás és az ismeretszerzés terén. Az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság javaslatának hátterében többek között az áll, hogy nincs a birtokunkban elegendő adat ezen eszközök hosszú távú hatásait illetően (American Academy of Pediatrics, 2011). Ezt az irányelvet megerősíti a szakirodalomban videodeficit néven ismert jelenség is (Anderson & Pempek, 2005), amely arra utal, hogy a kétévesnél fiatalabbak egy élő modellel összehasonlítva kevésbé sikeresen sajátítanak el ismereteket videofelvételek alapján. Ez elsősorban az utánzásban, tárgyak megtalálásában és a nyelvelsajátításban érhető tetten.