Az ADHD-t százhúsz éve ismerték fel először; azóta különböző elnevezésekkel illették ezt a tünetegyüttest. A névváltoztatás híven tükrözi azt a meggyőződést, hogy mit gondoltak az ADHD központi tünetének, illetve okának (Volkmar, 2003). George Still, aki 1902-ben először írta le tudományosan a zavart, azt hangoztatta, hogy a betegség oka a morális kontroll hiányában keresendő. Az 1930-as és 1940-es években már úgy gondolták, hogy a tünetekért valamilyen agyi sérülés felelős. Innen származik a Minimal Brain Damage elnevezés, amelyet később minimális cerebrális diszfunkcióra (Minimum Cerebral Dysfunction, MCD) kereszteltek át, hiszen nem állt fenn alapvetően látható agysérülés. 1968-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychiatric Association, APA) felvette a tünetcsoportot a Diagnostical and Statistical Manual (DSM) elnevezésű, mentális betegségeket leíró és definiáló „szótárába”, véglegesen legalizálva ezzel a szindróma jelenlétét a mentális problémák között. A DSM-be gyermekkori vagy fiatalkori hiperkinetikus reakció (hyperkinetic reaction of childhood or adolescence) néven került be; később átnevezték figyelemhiányos zavarnak (attention deficit disorder, ADD), mivel úgy gondolták, hogy a figyelem zavara központi szerepet játszik a szindrómában. A figyelem vezető szerepét az 1980-as években azonban megkérdőjelezték, és két típust határoztak meg: a DSM-III szerint (American Psychiatric Association, 1980) tehát beszélhetünk hiperaktivitással járó ADD-ről (ADD with hyperactivity) és hiperaktivitás nélküli ADD-ről (ADD without hyperactivity). Az ADHD elnevezést (attention deficit hyperactivity disorder) először a DSM-III-R említi 1987-ben (American Psychiatric Association, 1987), és azóta ez a név él a köztudatban. A DSM-IV (American Psychiatric Association, 1994) tovább finomította a meghatározást, és ma már a DSM legutóbbi, ötödik kiadása alapján állítjuk fel az ADHD diagnózisát (American Psychiatric Association, 2013).