Gyakorló klinikai neuropszichológusként fontos kiemelnem, hogy nem minden figyelmi probléma mögött áll ADHD: számos más pszichés vagy egyéb állapot is okozhat nagyon hasonló tüneteket a gyermekeknél. A figyelem működését befolyásolja az egyén aktuális mentális és pszichés állapota, a figyelem tárgya iránti motiváció, a napszak, az életmód (táplálkozási, alvási szokások, fáradtság) és számtalan más faktor. Az sem mindegy, hogy a figyelemnek melyik komponense érintett (koncentráció, tartósság, terjedelem, megosztás, figyelmi váltás). A koncentráció zavara azt jelenti, hogy az egyén könnyen és hamar elfárad, teljesítménye egyre lassul, egyre többet hibázik, annak ellenére, hogy a feladattal kapcsolatos motivációja egyáltalán nem csökken. Jellegzetes kép lehet ez maximalista, teljesítményszorongó attitűd esetén, illetve bizonyos tanulási zavarok mellett. A figyelem tartósságának zavara esetén a gyermek könnyen kizökkenthető, figyelme felszínes, szórt. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az információ nem is kerül igazán feldolgozásra, hiszen egy folyamatos ingerkereső magatartás következtében képtelen ugyanazt a tevékenységet a fókuszban tartani. A fejezet témáját adó ADHD-ra jellegzetesen illik ez a típusú figyelmi zavar, de intellektuális képességzavar, illetve akut stresszt megélő vagy pszichés traumán átesett gyermek figyelmi teljesítménye is mutathat hasonló képet. A figyelem terjedelmének zavara tulajdonképpen a munkamemória problémája, amelyről korábban már részletesen beszéltünk, de a tanulási zavaroknál is markáns jellegzetesség. Tipikus példája, hogy a gyermek lemarad az órai munkával, mert a tábláról lassan, töredezetten másol, vagy a hallott instrukciókra csak részben emlékszik. Ha egy gyermek nem tudja megosztani a figyelmét, az azt jelenti, hogy nem tud a feladat alatt egynél több szempontot figyelembe venni, például olvas valamit, de nem érti azt, mert letapad az elején valaminél, és csak azt követi, vagy nem veszi észre, hogy a matematikai feladat megváltozott, és az összeadás helyett más szabály lépett érvénybe, ő továbbra is az előzőt követi. A megosztás és a figyelmi váltás problémája egyfajta rugalmas gondolkodást is feltételez. Ez a fajta „megtapadás” vagy akár az erre ráépülő perszeveratív gondolkodás jellegzetes tünete lehet a gyermekkori kényszerbetegségnek, autizmusspektrum-zavarnak, de a szorongásnak, hangulati problémáknak is. Vannak olyan idegrendszeri fejlődési zavarok – például a Tourette-szindróma –, amelyek egyrészt nagyon magas arányban ADHD-val, így figyelemzavarral is járnak, másrészt azt is fontos szem előtt tartani, hogy a Tourette-szindróma mellett az ADHD-tól függetlenül is látunk figyelemzavarra utaló jegyeket, ami nem diagnosztizálandó ADHD-ként. A tikek visszatartásának következtében a figyelmi kapacitás jelentősen csökken, a figyelmi fókusz beszűkül, így a releváns információ befogadása jelentősen sérül. Ráadásul a tikek visszatartása közben jellegzetes babráló, fészkelődő magatartás mutatkozik, ami a hiperaktivitás tüneteivel azonosnak tűnik. Ebben és más pszichés problémák esetében is rendkívüli fontossággal bír a differenciáldiagnosztika, hiszen a megfelelő terápiás terv eltérő lehet a fenti problémáknál.