Zsidó N. András, Lábadi Beatrix (szerk.)

Figyelem a gyakorlatban

A mutatás alkalmazása csecsemőkorban

A csecsemők kezdetben csak követni képesek mások figyelmét és viselkedését, viszont 9-12 hónapos koruktól ők maguk is irányítani kezdik az őket körülvevők figyelmét – és ezzel együtt a viselkedésüket is (Carpenter et al., 1998). Az ekkortól megjelenő kommunikációs gesztusokkal válnak képessé szándékosan/aktívan a környezetükben található, számukra fontos tárgyakra vagy eseményekre irányítani a felnőttek figyelmét (Bates et al., 1975; Carpenter et al., 1998; Camaioni et al., 2004). A gyermekek ezt megelőzően is képesek reakciókat kiváltani a szüleikből – például sírással –, azonban ez a fajta kommunikáció még nem tekinthető intencionálisnak, mivel a csecsemő nem kommunikációs céllal produkálja a viselkedést, amellyel befolyásolja a környezetét (Bates et al., 1975). Az első év végén megjelenő deiktikus gesztusok közé tartoznak többek között az adás és a tolás (Crais et al., 2009). Kiemelkedik azonban a mutatás, ezért érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is értünk alatta: a mutatóujj kinyújtva, a középső, a gyűrűs- és a kisujj tenyérbe van hajtva, a hüvelykujj pedig a kézfej mellé van támasztva. A tenyér általában lefelé fordított, de amennyiben el van fordítva, annak is külön jelentése lehet (Kendon & Versante, 2003).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 847 8

Pszichológia

A figyelem az életünk meghatározó része, a legapróbb cselekedeteinket is átszövi kora gyermekkortól egészen az időskorig. Mindenki tud példát mondani arra, amikor figyelt, amikor valamire direkt nem figyelt, amikor észrevett valami változást, amit mások nem, amikor elfáradt és nem tudott tovább figyelni, és arra is, amikor felfrissült és újra oda tudott figyelni. Persze ebben nagyok az egyéni különbségek, hiszen arra, hogy mire, mennyire és hogyan figyelünk, hat az, hogy milyen természetűek vagyunk. Az viszont mindenkire igaz, hogy figyelem nélkül sok szórakoztató tevékenységet nem tudnánk gyakorolni. A figyelmi képességünk alapvető, elválaszthatatlan része a kommunikációnak, a digitális eszközhasználatnak, a sportnak és a művészetnek. Ugyanakkor a figyelmi képességeink alapvetőségének akkor kerülünk igazán tudatába, amikor valamelyik „része” hiányzik. A figyelmi deficitek széles körben megjelennek a neuropszichológiától a különböző függőségeken át a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarig. Jelen kötet célja közérthetően bemutatni a figyelem (kognitív) pszichológiájának sokszínűségét és egyes aspektusainak gyakorlati relevanciáját olyan alkalmazott szemlélettel, amely érthető az érdeklődő laikusoknak és hasznára lehet számos diszciplínában tanuló (jövőbeli) szakembernek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zsido-labadi-figyelem-a-gyakorlatban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero