A globális–lokális feldolgozási különbségek vizsgálatának leggyakrabban használt paradigmája a Navon-féle betűteszt. A Navon-teszt olyan összetett, többszintű (hierarchikus) ingeranyagot tartalmaz, amiben a nagyobb betűk (globális szint) kisebb betűkből (lokális szint) állnak össze, tehát az egészleges szinten és a részletek szintjén is van értelme a képnek (1. ábra). A részletek és az egész viszonya hol kongruens, vagyis a kis betűk és a belőlük összeálló nagy betű megegyeznek (például nagy H, amely sok kicsi H-ból áll), hol pedig inkongruens, vagyis a kis betűk és a belőlük összeálló nagy betű különböznek (például nagy H, amely sok kicsi S betűből áll). A résztvevők feladata az, hogy időnként a részleteket figyeljék, és az azon a szinten megjelenő betűtől függően reagáljanak egy gombnyomással (például jelezzék, hogy a kis betű H volt-e), máskor pedig az egészleges képet kell figyelniük, és az azon a szinten megjelenő ingerre kell reagálniuk. Az eredmények szerint a résztvevők gyorsabban és kevesebb hibával reagálnak, amikor a globális képre kell figyelni, mint amikor a részletekre. Továbbá, amikor a globális és a lokális szint különböző elemekből áll (inkongruens próbák), a globális ingerek nehezítik a lokális ingerek feldolgozását, vagyis megjelenik a globális interferencia (Navon, 1977). A Navon-teszt betűk helyett összetett ábrákkal is kivitelezhető, amivel kisebb gyerekeknél is lehet vizsgálni a globális–lokális feldolgozást. Erről részletesen szó lesz kutatásunk bemutatásakor.