Az érzelmek befolyásolják, hogy hogyan látjuk a világot. Számos kutatás bizonyította, hogy pozitív hangulatban inkább a globális reprezentációinkat (pl. sztereotípiák, forgatókönyvek, elvárások) használjuk az események értelmezésében (Bless et al., 1996; Bodenhausen, Kramer & Süsser, 1994; Isbell, 1999), míg negatív hangulatban jobban figyelünk az aktuális információra, a részletekre, így pontosabb lehet az észlelésünk (Alloy et al., 1981). Például amikor a kísérlet résztvevőinek egy történet szereplőjével kapcsolatos benyomásukat kellett megfogalmazniuk, a pozitív hangulatban levő emberek inkább globális sztereotípiákra támaszkodtak, míg a negatív hangulatban lévők inkább a szereplő konkrét viselkedésére alapozták az ítéleteiket (Isbell, 1999). Vallacher és Wegner azt találták, hogy siker átélése után az emberek általános célok mentén jellemzik a cselekedeteiket, míg akadályokba ütközés esetén konkrét, részletes célok mentén (Vallacher & Wegner, 1987). További kutatási eredmények azt mutatják, hogy a pozitív hangulatba hozott emberek egy emlék felidézésekor, valamint geometrikus ábrák kategorizálásakor inkább hagyatkoztak a globális információkra, mint a szomorú hangulatba hozott emberek (Gasper & Clore, 2002). Számos további kutatásban is hasonló eredményre jutottak, vagyis hogy a pozitív hangulat globális fókuszt eredményez, míg a negatív hangulat lokálisat (áttekintést ad: Förster & Dannenberg, 2010). A hangulat hatása a figyelmi fókuszra egyúttal magyarázhatja azt is, hogy miért a globális fókusz a domináns feldolgozási mód: az emberek többsége ugyanis általában pozitív hangulatban van (Diener & Diener, 1996). A hangulat egyébként nemcsak perceptuális szinten, hanem konceptuális szinten is szélesíti a figyelmi fókuszt, ezáltal fokozza a kreativitást (áttekintést ad: Davis, 2009), amit még a későbbiekben is említeni fogunk.