Ahogyan korábban említettük, a perceptuális és a konceptuális figyelem között közvetlen kapcsolat áll fenn abban az értelemben, hogy a kettő fókusza (globális vagy lokális) általában ugyanolyan (Derryberry & Tucker, 1994). Közvetett bizonyítékok utalnak arra, hogy a globális konceptuális fókusz perceptuális szinten is globális fókuszhoz vezet. A kreatívabb emberek nagyobb fokú globális elsőbbséget és kisebb mértékű lokális interferenciahatást mutatnak perceptuális szinten, mint a kevésbé kreatív személyek (Zmigrod et al., 2015). A kreativitáshoz pedig az szükséges, hogy beengedjük az irreleváns vagy távoli ingereket is, és így távoli asszociációkra legyünk képesek – gondoljunk csak az egyik gyakran használt kreativitás-tesztre, a Szokatlan Használat Tesztre (Mednick, 1962). Azok a személyek ugyanakkor, akiknek a gondolkodása inkább analitikus, rendszerek átlátásában fejlett (Billington et al., 2008), illetve rigidebb, beszűkültebb (ami olyan zavarokban nyilvánulhat meg, mint a rögeszmés-kényszeres zavar vagy az autizmusspektrum-zavar), perceptuálisan is inkább lokális fókuszt mutatnak (Happé & Frith, 2006; Koldewyn et al., 2013; Yovel et al., 2005). Közvetetten mutatja a konceptuális és perceptuális fókusz összefüggését az a tanulmány, amelyben azt találták, hogy a pozitív hangulat nemcsak perceptuális szinten váltott ki globális fókuszt, hanem javította a teljesítményt a Szokatlan Használat Tesztben is (Rowe et al., 2007). E kutatások alapján feltételezhetjük, hogy ha konceptuális (kognitív) szinten szélesítjük a fókuszt, az kihat a perceptuális fókuszra is.