Zsidó N. András, Lábadi Beatrix (szerk.)

Figyelem a gyakorlatban


A válaszkészség-hipotézis

Az idegsejtek egyik alapvető tulajdonsága, hogy válaszkészségük egy akciós potenciált követően átmenetileg lecsökken (Purves et al., 2001). Ezt nevezzük refrakter periódusnak.1 A hallórendszerben sok olyan sejt található, amelyek csak egy inger rövid időn belül történő ismétlése esetén mutatnak válaszcsökkenést, eltérő ingerek bemutatására nem. Ezt a jelenséget nevezzük ingerspecifikus refraktórikusságnak (ISR; angol terminológiával „stimulus-specific refractoriness”, SSR; Ulanovsky et al., 2003). Az idegsejtek e tulajdonságát analógiásan kiterjesztve feltehető, hogy az idegsejt-hálózatok válaszkészsége is csökken egy-egy, a hálózatot aktiváló inger hatására. Számos EAP-hullámformán megfigyelhető, hogy az azt kiváltó eseményt rövid időközzel megismételve a válasz nagysága csökken. Ilyen például a hallási N1-potenciál (1. ábra), amelyet minden, viszonylag gyors energiaváltozás kivált (például a csendben hirtelen megszólaló hangok; összefoglalóan lásd Näätänen & Picton, 1987). A standard inger gyakori bemutatása ezért tartósan csökkenti az inger által aktivált idegi hálózatok válaszkészségét, miközben a ritkábban bemutatott deviáns inger által aktivált hálózatok válaszkészsége magas marad. A válaszkészség-hipotézis szerint a standard és a deviáns inger által kiváltott EAP-válaszok különbségét azoknak a hálózatoknak az aktivitása okozza, amelyeket csak a deviáns inger aktivál, a standard nem. Ilyen hálózatok valószínűleg vannak, hiszen a két inger eltér egymástól, és tudjuk, hogy a hallórendszer az alapvető akusztikus paraméterek egy részét az aktivitás helyével kódolja le az elsődleges hallókéregben (lásd pl. tonotópia; Humphries et al., 2010). Erre az elvre alapozva az EN-ként értelmezett deviáns-mínusz-standard EAP-különbséget az N1 válasz refraktórikus állapotára vezethetjük vissza.2 Ez a hipotézis tulajdonképpen nem az EN funkcióját és működését magyarázza, hiszen tagadja, hogy létezik egy olyan mechanizmus, amely a standardtól eltérő ingert detektálná, hanem a standard és a deviáns inger által kiváltott EAP-k különbségére ad magyarázatot.

Figyelem a gyakorlatban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 847 8

A figyelem az életünk meghatározó része, a legapróbb cselekedeteinket is átszövi kora gyermekkortól egészen az időskorig. Mindenki tud példát mondani arra, amikor figyelt, amikor valamire direkt nem figyelt, amikor észrevett valami változást, amit mások nem, amikor elfáradt és nem tudott tovább figyelni, és arra is, amikor felfrissült és újra oda tudott figyelni. Persze ebben nagyok az egyéni különbségek, hiszen arra, hogy mire, mennyire és hogyan figyelünk, hat az, hogy milyen természetűek vagyunk. Az viszont mindenkire igaz, hogy figyelem nélkül sok szórakoztató tevékenységet nem tudnánk gyakorolni. A figyelmi képességünk alapvető, elválaszthatatlan része a kommunikációnak, a digitális eszközhasználatnak, a sportnak és a művészetnek. Ugyanakkor a figyelmi képességeink alapvetőségének akkor kerülünk igazán tudatába, amikor valamelyik „része” hiányzik. A figyelmi deficitek széles körben megjelennek a neuropszichológiától a különböző függőségeken át a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarig. Jelen kötet célja közérthetően bemutatni a figyelem (kognitív) pszichológiájának sokszínűségét és egyes aspektusainak gyakorlati relevanciáját olyan alkalmazott szemlélettel, amely érthető az érdeklődő laikusoknak és hasznára lehet számos diszciplínában tanuló (jövőbeli) szakembernek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zsido-labadi-figyelem-a-gyakorlatban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave