Mire lehet jó az élőlényeknek a hangsorok szabályosságait megsértő hangok detektálása? Az EN-komponens felfedezését követő első funkcionális hipotézis az EN által tükrözött folyamatot mint az orientációs reakció (Sokolov, 1963) kiváltásához vezető egyik lehetséges út egy korai elemét írja le (Näätänen, 1986). A korai kutatások azt mutatták, hogy a deviáns ingerek EN-t váltanak ki, függetlenül attól, hogy a vizsgálati személynek (v.sz.) van-e a kiváltó ingerrel kapcsolatos feladata, vagy egyáltalán figyel-e a deviánst tartalmazó hangsorra (összefoglalóan lásd Näätänen, 1990). Az újabb kutatások azt mutatják, hogy az EN nem váltódik ki – vagy legalábbis jóval alacsonyabb amplitúdójú EN-komponens regisztrálható –, ha a kísérleti személy (k.sz.) a deviáns hangokat tartalmazó hangsorral párhuzamosan bemutatott, másik hangsorra fókuszál, és folyamatosan végzendő feladata azzal az ingertulajdonsággal kapcsolatos, amelyben a deviáns eltér a standardtól (Sussman et al., 2003b). Ez azonban nem zárja ki, hogy kevésbé szélsőséges helyzetekben az EN elindítója legyen egy olyan folyamatnak, amelynek végén figyelmünket a környezet korábban nem figyelt tárgyaira/eseményeire irányítjuk. Ezt nevezik szélesebb értelemben passzív figyelemnek (James, 1890). Természetesen nem várható, hogy minden esetben, amikor az EN kiváltódik, figyelmünk átváltson a deviáns ingerre. A változásdetekció általában – beleértve a deviáns ingerek detektálását – csak a figyelemváltáshoz vezető út egy korai lépése lehet. (A figyelemváltás egy lehetséges egyszerű mechanizmusának leírását lásd: Schröger, 1997.)