A figyelmi szelekció egyik legismertebb elméleti kerete az úgynevezett terhelés-elmélet (load theory), amely a figyelmi szelekció természetére vonatkozó fentebbi (és hasonló) kérdésekre a feldolgozórendszert érő perceptuális és kognitív terhelés hatásainak vizsgálatán keresztül keresi a választ. Az elmélet szerint (Lavie, 1995; Lavie, 2005) a célirányos információfeldolgozásban közreműködő figyelmi szelekciós folyamatok hatékonysága a feldolgozórendszert érintő terhelés mértékének és jellegének függvénye. A vonatkozó vizsgálati helyzet (pl. Beck & Lavie, 2005) egy változata látható a 2. ábra felső részén. A feladatban egy célelemet kellett azonosítani (X vagy N betű?) körvonalban elhelyezkedő betűk között, miközben egy zavaró inger volt látható a középpontban (a célingerrel azonos, kompatibilis; attól eltérő, inkompatibilis; vagy neutrális betű). Alacsony perceptuális terhelés esetén a célinger könnyen azonosítható volt a vizuálisan eltérő betűk között; magas perceptuális terhelés esetén a célinger hasonló kinézetű betűk között volt elhelyezve. A vizsgálat másik feltételében a feladat kognitív terhelését manipulálták. A célbetű-azonosítási feladatot egy emlékezeti feladat mellett kellett végezni (része-e a célelem egy memorizált, egy- vagy többelemű betűlistának?). Az emlékezeti feladat alacsony (egyelemű emlékezeti lista) vagy magas kognitív terhelést jelentett (többelemű emlékezeti lista). A betűazonosítást itt is egy a célbetűtől elkülönülő, zavaró inger befolyásolhatta. A feldolgozás (célbetű-azonosítás) hatékonyságát a nem releváns inger zavaró hatása mutatta (zajkompatibilitási hatás). Az eredmények szerint a perceptuális terhelés növekedésével a zavaró inger hatása mérséklődött. A kognitív terhelési feltételekben a hatás ellenkező volt: a zavaró inger hatása magas kognitív terhelés mellett jelentősebb volt, mint alacsony kognitív terhelés mellett.