A perceptuális (bottom-up) és a munkamemória- (top-down) folyamatok sajátos viszonyát hangsúlyozza a figyelmi folyamatok szervezésében a figyelem úgynevezett súlyozott versengési modell (biased competition) elképzelése (Desimone & Duncan, 1995; Luck & Vecera, 2002; magyarul Czigler, 2005; lásd még jelen kötet 1. és 6. fejezetét). E szerint az információfeldolgozási helyzet egyfajta versenyként képzelhető el, amelyben a rendelkezésre álló információk a feldolgozás és a viselkedéses következmények szempontjából elvileg azonos eséllyel indulnak. A korlátozott erőforrások miatt a feldolgozás mégsem lehet egyenlő. A figyelmi folyamatok befolyásolják az egyenlő kiindulási helyzetet az aktuálisan releváns célok, motivációk szempontjából. Egy relatíve összetett ingerhelyzetben például az ingerelemek bekapcsolódását a feldolgozási folyamatokba az ingerjellegzetességek (pl. perceptuális tulajdonságok, téri helyzet) határozzák meg, amelyek sajátos versenyelőnyt vagy versenyhátrányt képviselnek (bottom-up befolyások). Például egy száliens inger feldolgozásának nagyobb az esélye. A feladathelyzettől (például instrukcióktól) függően az ingerjellemzők fontossága módosul, a célreleváns információk jelentőssé válnak; minden más, irreleváns információ zavaró hatást képvisel. A figyelmi folyamatok révén az információfeldolgozás ingersajátosságokra épülő prioritási jellemzői módosulnak, azaz a figyelem a versenyt befolyásoló tényezőként működik közre. A verseny top-down befolyásolásának vezérlő kalauzai a munkaemlékezetben tárolt célreprezentációk (ún. templátok). A cél szempontjából releváns információk munkaemlékezetbe töltése és aktívan tartása nagyban elősegíti a figyelmi fókusz célreleváns információra helyezését, akár alulról érvényesülő hatások ellenében is (összefoglalóan lásd Soto et al., 2008). A vonatkozó vizsgálatokban vizuális célazonosítási feladatban kellett azonosítani meghatározott jellemzőkkel bíró, egyszerű célelemet (függőleges irányú vonal), eltérő (zavaró) elemek között. A keresési helyzet előtt egy vizuális alakzat jelent meg (jelzőinger, például egy piros kör). Az emlékezési feltételben emlékezetben kellett tartani a jelzést egy későbbi feladat számára; a figyelési feltételben nem kapcsolódott feladat a jelhez. A cél- és a zavaró ingerek egyidejűleg jelentek meg különféle vizuális alakzatokban (piros kör, kék négyzet) (4. ábra). Amikor a vizuális alakzat aktívan hozzáférhető volt a munkaemlékezetben, a célkeresési feladat lényegesen hatékonyabb volt, ha a célelem az előjelzett alakzatban jelent meg (valid jelzés), mint amikor egy nem előjelzett alakzatban (invalid jelzés). Ezzel szemben egyszerű figyelési helyzetben az előjelzés validitása semmiféle előnyt nem jelentett a célelem beazonosításakor. Vagyis a munkaemlékezetben tárolt információ top-down módon, de automatikusan (nem szándékolt értelemben) befolyásolja a figyelmi feldolgozás (szelekció, szűrés) hatékonyságát (Soto et al., 2008).