A sztenderd(hez közeli) és valószerű(höz hasonlító) feladatváltási helyzetek eredményszintű összehasonlítása nem gyakori. Schuch és munkatársai vizsgálatában a feladathelyzetek absztraktsága/életszerűsége egyfajta fokozatiság szerint változott (Schuch et al., 2020). A feladathelyzet kialakítása szerkezetileg a feladatváltási paradigma egy speciális változatának felelt meg (ún. visszaható gátlás – backward inhibition eljárás), amelyben három feladatot (A, B és C) kell váltakozva teljesíteni (Mayr & Keele, 2000). A feladatok véletlenszerű váltakozásából adódóan eltérő sorozatok (feladathármasok) jönnek létre. A kritikus összehasonlítási feltételeket azok a helyzetek képviselik, ahol az adott váltási próbában visszaváltás történik egy két próbával korábban teljesített feladatra (pl. egy ABA sorozatban – n–2 ismétlődés), összehasonlítva egy olyan feladatváltással, ahol a váltás egy nem ismétlődő feladatra történik (pl. egy CBA sorozatban – n–2 váltás). A váltási teljesítmény (tehát a B-t követő A feladatban mért reakcióidő) jellegzetesen rosszabb, ha a váltás egy ismétlődő feladatra történik (RIABA>RICBA). Ez az úgynevezett n–2 ismétlési veszteség annak demonstrálása, hogy feladatváltáskor a régi, nem érvényes feladatséma gátlás alá kerül (visszaható gátlás). A feladat újbóli előfordulásakor (n–2 ismétlődés) egy korábban gátolt séma aktiválása történik, és relatíve rosszabb váltási teljesítmény jelentkezik ahhoz képest, amikor váltáskor egy nem gátolt séma aktiválása történik (n–2 váltás).