Fejezetünkben a figyelmi jelenségek vizsgálatának egy alternatív megközelítését mutattuk be. Ez a megközelítés megkérdőjelezi a hagyományos laboratóriumi, paradigmavezérelt kutatások előfeltevéseit (invariancia-hipotézis, kontrollálhatóság-hipotézis), és a laboratóriumi kutatások közelítését javasolja a valóságos élethelyzetekhez. A problémafelvetés nem új keletű. Rokonítható a behaviorista, tanuláselméleti megközelítésű állatvizsgálatokra vonatkozó, Gestalt-szemléletű kritikai észrevételekkel (vajon mennyiben érvényes a természetes állati viselkedésre mindaz, ami a laboratóriumi labirintusokban megfigyelhető). De említhetnénk a laboratóriumi megfigyelések (pl. Neisser, 1967) vagy a pszichológiai mérés (pl. tesztelés) ökológiai érvényességével kapcsolatos problémafelvetéseket, akár az alkalmazott pszichológia (például klinikai tesztelés) gyakorlatias szempontjain keresztül (pl. Burgess et al., 2006; Robertson et al., 1996). A kísérleti megközelítésre erősen jellemző, paradigmaorientált kutatás veszélyét Meiser például abban látja, hogy a kutatások egy-egy paradigma keretében tett megfigyelésekre korlátozódnak, egyúttal szelektívvé válnak a paradigmán túlmutató jelenségek vonatkozásában (Meiser, 2011). Emiatt nem az eredeti, akár gyakorlati vonatkozású kérdések megválaszolásának eszközeiként működnek, hanem magának a kutatásnak az öncélú tárgyává válnak. Ez annak az analitikus gondolkodásmódnak a velejárója, amely a természetes, laikus pszichológiai kifejezések gondos fogalmi tisztázásával, a jelenségek mögötti specifikus folyamatok és mechanizmusok azonosításával (és a vizsgálatukra kidolgozott paradigmákkal) elkülönülő problématerületeket (és szakértői közösségeket) hoz létre. Így az analizáló gondolkodás a komplex jelenségtől az egyszerű felé haladva elveszíti a perspektíváját a nagyobb egészek és összefüggések, adott esetben elkülönülő problématerületek lényegi összetartozásának felismerése felé, amely felismerés egy ellenkező utat járó, szintetikus szemléletet kívánna (Hommel & Colzato, 2015 – ezt a folyamatot a szerzők éppen a figyelem példáján keresztül szemléltetik).