Ez a fejezetrész elsősorban azokat a figyelmi funkciókat tekinti át, amelyek Posner és Petersen modellje (Posner & Petersen 1990; Posner & Petersen 2012) szempontjából leginkább az orientációs és a végrehajtó hálózathoz tartoznak. Vagyis feladatkörük egyrészt a figyelmi priorizáció, amelynek során a szenzoros jelek típusát, modalitását, téri lokalizációját a feladatrelevancia szempontjából szűrik.1 Másrészt ezek a figyelmi funkciók biztosítják a figyelmi flexibilitást, azaz a rugalmas, helyzetspecifikus adaptációt, valamint az ehhez szükséges figyelmi és viselkedéses korrekciókat.2 Az összetettebb feladatkör miatt ezek a funkciók erősebben támaszkodhatnak a munkamemóriára, és intenzív kontrollt igényelnek, éppen ezért gyakran nevezik őket magasabb szintű figyelmi funkcióknak. Ezeket természetesen nem választja el éles határ a fenntartott figyelmi folyamatoktól, hiszen fenntartott figyelemre mindig szükség van, ráadásul a fáradtság szempontjából fontos tényezőnek tekintett felülről lefelé irányuló kontrollnak jelentős szerepe van a vigilancia-feladatok során is. Ugyanakkor a magasabb szintű figyelmet tesztelő feladathelyzetek, paradigmák jelentősen eltérhetnek. A feladatokban általában több a mentális kihívás, komplexebbek és gyakrabban jelennek meg feladatreleváns célingerek; a feladatok végrehajtása általában magasabb energetizáltsági szintet és arousalt igényel. A helyzet tehát motivációs szempontból is más, mint egy fenntartott figyelmi feladat: ebben az esetben egyszerre lehetnek meghatározóak az intrinzik és extrinzik motivációs tényezők.