A fáradtság hatásának mind szubjektív, mind objektív mutatói jelentősen csökkenhetnek, ha a személy fokozottan motivált. Ez a kijelentés egyértelműen alátámasztottnak tűnik a fáradtságkutatás eddigi eredményei alapján. A motiváció szintjét hatékonyan befolyásolják negatív tényezők, például egy stresszes szituáció, de ugyanígy a pozitív tényezők is, például a jutalom. Jutalom hatására a feladathatékonyságban nagyon gyakran olyan jelentős változás következik be, amely a teljes fáradtsági hatást eltünteti, és a teljesítmény visszatér a kiindulási szintre, vagy bizonyos esetekben még meg is haladja azt. Ehhez a meglepő, néha drasztikus szintű javuláshoz ráadásul nem szükséges óriási jutalom. A motiváció lehet idői jellegű vagy akár mérsékelt pénzjutalom is. A motivációs helyzetet úgy kell elképzelni, hogy a vizsgált személyek hosszú időn keresztül végeznek egy kognitív feladatot, majd egy idő elteltével azzal a lehetőséggel szembesítik őket (például egy rövid, képernyőre kiírt üzenet formájában), hogy ha mostantól kezdve jobban végzik a feladatot – például gyorsabbak és pontosabbak lesznek, mint korábban –, akkor a feladatnak előbb lesz vége (idői jellegű motiváció), vagy más esetekben egy kisebb pénzjutalomban részesülnek. Szünet soha nincs ezekben a helyzetekben, és a motivációs üzenet általában csak rövid ideig látható, majd ezt követően a vizsgált személyek azonnal visszatérnek az eredeti feladathoz. A lehetőséget szinte minden kísérleti személy megragadja, és teljesítményük jelentős mértékben javul, míg szubjektív fáradtságuk szintje csökken. Ez a javulás nemcsak a reakcióidőben és a pontosságban jelentkezhet, hanem olyan, a kognitív teljesítményt erősen befolyásoló alapmechanizmusokban is, mint a hibamonitorozási hajlandóság. A hibamonitorozás gyakran használt mérőszáma a hiba utáni válaszlassulás. Ha elég erős a feladatmotivációnk, akkor a téves válaszainkat követő próbánál már óvatosabban döntünk, válaszsebességünk lassul. Ez az óvatosság jelentősen csökkenhet hosszan tartó feladatvégzés esetén, ahogyan ezt Boksem és munkatársai egy szelektív figyelmi feladat során kimutatták (Boksem et al., 2006), mind a viselkedéses változókban, mind a hibamonitorozáshoz kapcsolódó lassú agyi potenciálváltozásban (CNV komponens, Kontingens Negatív Variáció1). A hibás válaszok utáni válaszlassulás, vagyis a hibázás kompenzációjára való törekvés ugyanakkor „regenerálódott” egy kisebb pénzjutalom ígéretének hatására. A pénzjutalom mellett az idői jutalom is ugyanolyan hatásosnak tűnik a fáradt figyelem okozta teljesítményromlás kompenzációjára. Hopstaken és munkatársai egy munkamemória-feladat (2-vissza feladat) során használtak feladatirreleváns ingereket (arcokról készült fényképeket) (Hopstaken et al., 2016). A kísérleti személyek figyelme természetesen gyakran fordult a fényképek felé, amit a szemmozgásadatok és a feladathatékonyság mutatói is alátámasztottak. A teljesítmény jelentősen csökkent a másfél órás feladat-végrehajtás során. Ugyanakkor a teljesítmény helyreállt, és a figyelem fókusza is inkább a feladatreleváns ingerek felé irányult azt követően, hogy a személyek időjutalomra kaptak ígéretet: előbb befejezhetik a feladatot, ha gyorsabban és pontosabban hajtják végre.