Ahogyan a kísérleti pszichológia számos más területén, úgy a fáradtság kutatásában is viszonylag új, de ígéretes terület a társas hatások vizsgálata. A vizsgálatok annak a kérdésnek az eldöntésére irányulnak, hogy a társak jelenléte vajon facilitálja-e a figyelmi folyamatokat, és így csökkenti-e a fáradtság szubjektív és objektív hatásának mértékét. A feltételezés alapja a Zajonc-féle drive-elmélet (Zajonc, 1965), amely szerint egy másik személy puszta jelenléte növeli az arousalszintet. Az eddig rendelkezésre álló tanulmányok – úgy tűnik – a vigilancia esetében is részben támogatják a szociális facilitáció elméletét. Claypoole és Szalma vizsgálata során vigilancia-feladatot végeztek a kísérleti személyek vagy egyedül, vagy egy másik személy társaságában (Claypoole & Szalma, 2018). A társas helyzet alacsonyabb észlelt terheléssel járt együtt, és a feladat teljesítésének objektív indikátorai közül egyet, a téves riasztások számát javította. Ugyanakkor még nem teljesen eldöntött kérdés, hogy a feladat közben jelen lévő társ szerepe, illetve az általa végzett tevékenységek mennyire befolyásolják a szociális jelenlét hatását a figyelmi fáradtságra. Erősebb-e a hatás például abban az esetben, ha a társ nem csupán jelen van, de értékelő, szupervízori szereppel is rendelkezik? A jelen lévő személy szerepe – úgy tűnik – befolyásolja a fenntartott figyelmi folyamatok fáradását (értékelő személy jelenléte estén javulhat), de hatása távolról sem terjed ki minden feladatmutatóra, illetve szubjektív tapasztalatra (Claypoole & Szalma, 2017). Sok a nyitott kérdés a szociális facilitáció és a fáradékony figyelem kapcsolatában – ez a kutatási terület még számos vizsgálati lehetőséget rejt magában.