A figyelmi fáradtságot csökkentő pszichoaktív vegyületek száma jelentős, de nyilvánvalóan egyik sem olyan elterjedt, mint a kávé, a tea és a kóladió alkaloidja, a koffein. A koffein intenzív hatásához hozzájárul, hogy az orálisan fogyasztott koffein gyakorlatilag 100 százalékban felszívódik és a véráramba kerül, ahol a fogyasztást követően két-három órával éri el csúcskoncentrációját. Nagy egyéni különbségek mellett a koffein felezési ideje átlagosan három–öt óra. A koffein könnyen átjut a vér–agy-gáton, így hatását centrálisan, agyi szinten is kifejti. Számos fiziológiai hatása közül a pszichológiai folyamatokra gyakorolt hatását elsősorban az adenozin antagonista tulajdonságára vezetik vissza1 (Fisone et al., 2004; Davis et al., 2003). Az adenozin gátló ingerületátvivő anyagként éberséget csökkentő hatású. Már egészen kis mennyiségű (50–70 mg; megközelítőleg egy csésze eszpresszónak megfelelő) koffein esetében is megfigyelhető, hogy blokkolja az A1 és az A2a típusú adenozin-receptorokat, és ezzel serkentő, alvást késleltető hatást fejt ki. A két receptortípus közül elsősorban az A2a-t valószínűsítik a pszichológiai folyamatokra gyakorolt hatás mögött, tekintve az A2a-nak a D2 dopamin-receptorokkal való erős kapcsoltságát. Az adenozin-receptorok stimulációja „fékezi” a dopamin-receptor aktivitást, így a koffein adenozin-antagonista hatása fokozott dopaminerg aktivitást eredményez, amely így fokozza a serkentettséget, az éberségi állapotot, és egyúttal hangulatjavító hatású. A fiziológiai mechanizmusok tehát – úgy tűnik – alátámasztják mindennapi tapasztalatainkat: biológiai szempontból is megalapozott feltételezés a koffeinnek a fáradtságra, a figyelmi folyamatokra gyakorolt kedvező hatása.