1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány középpontjában az alveolopalatális /ɕ/ szibilánst követő vokalikus [ja] szakasz produkciója áll magyar anyanyelvűek ejtésében. Az idegennyelv-elsajátítás a legtöbb esetben az anyanyelvi mintázat transzferén, azaz az anyanyelvi mintázatnak való megfeleltetésen alapul (vö. Major 2001; Odlin 1989), ilyen szempontból a magyar anyanyelvű kínaiul tanulók ejtésében az általunk vizsgált /ɕa/ [ɕja] hangsor mind a szibiláns, mind a vokalikus szakasz képzését illetően figyelmet érdemel. A /ɕa/ [ɕja] hangsor megvalósulásának első eleme egy alveolopalatális [ɕ] szibiláns, amely egy, a magyar mássalhangzók rendszerében nem létező obstruens. Emellett a /ɕ/ palatalizált mássalhangzó is, amely másodlagos képzési gesztus szintén nem jelenik meg a magyar mássalhangzókban. A palatalizált ejtésből fakadóan a [ɕ]-t követő vokalikus szakasz elején, a [ɕ] és a követő /a/ magánhangzó között egy [j]-szerű átmenet jelenik meg, aminek következtében a /ɕ/ és /a/ fonémákat tartalmazó szekvencia fonetikailag [ɕja]-ként valósul meg annak ellenére, hogy a fonémasorozatnak nem része a palatális approximáns /j/. Eközben pedig a kínai ortografikus pinyin átirat (xia) azt sejteti, hogy a hangsorban (akár a fonémák szintjén is) három elem van jelen. Ezen a ponton fontos leszögezni, hogy a kínai palatalizált ejtésű alveolopalatális szibiláns elkülönítendő (és elkülöníthető) a „jésített” szibilánsoktól, például a lengyel [ʃj]-től, illetve a koartikulációból fakadó palatalizációtól, ami a /s/ hangot jellemzi [j] környezetben például az angol miss you [mɪsjuː] vagy a magyar szjósló [ʋeːsjoːʃloː] hangsorokban (Juhász–Deme 2022). Żygis és Hamann (2003, 5), illetve Li (2008, 42) vizsgálatai azt mutatták, hogy az alveolopalatális

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

/ɕ/ a lengyelben a dentialveoláris /s/ és a posztalveoláris szibilánsok (/ʂ/, /ʃj/) között, a mandarin kínai nyelvben pedig a dentialveoláris /s/ és posztalveoláris /ʂ/ között helyezkedik el a képzési helyet számszerűsítő CoG-értékek alapján. Továbbá az (amerikai) angolban Zsiga (2000, 87–89) eredményei szerint a koartikulációból fakadó palatalizáció azt jelenti, hogy a palatalizáció fokozatos: a szibiláns ejtése a frikatív szakasz végére palatalizálódik – nem úgy, mint a mandarin palatalizált /ɕ/ esetében, ahol a palatalizáció lényegében végig jelen van. A jelen kutatás középpontjában álló kínai hangsor frikatívájának palatalizációja tehát kétségtelenül újszerű a magyar anyanyelvűek számára, így a szibilánsnak és azzal összefüggésben az azt követő vokalikus szakasznak az elsajátításában és produkciójában akcentusjelenségek megjelenése várható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány célja az, hogy megvizsgálja a kínai /ɕa/ [ɕja] xia hangsor vokalikus részének megvalósulását magyar anyanyelvűek ejtésében, és választ keressen arra a kérdésre, hogy az ortográfiai hatás befolyásolja-e a kínait idegen nyelvként beszélő magyar anyanyelvűek produkcióját. Ehhez egyfelől összevetjük a kínai /ɕa/ [ɕja] hangsor megvalósulását két különböző nyelvi tapasztalattal rendelkező magyar anyanyelvű csoport és egy kínai kontrollcsoport ejtésében. Másfelől pedig összevetjük a /ɕa/ [ɕja] megvalósulásának vokalikus részét a leghasonlóbb magyar hangsorok megfelelő szakaszának ejtésével is a magyar anyanyelvűek csoportjaiban. Külön esetekként vizsgáljuk a nem palatális kontextust, azaz a C+/a/-t, a [j] approximánst tartalmazó kontextust, azaz a C+/ja/-t, a hiátustöltéssel megvalósuló C+/ia/-t, illetve fonémikusan is [j]-t tartalmazó C+/ija/-t. Fő célunk mellett lehetőségünk nyílik a magyar [j] approximáns különböző (fonémikus és nem fonémikus) megvalósulásait is új, eddig nem elemzett szempontok szerint vizsgálni, továbbá összehasonlításokat tenni az /i/ és /j/ megvalósulásait illetően a magyarban. A tanulmányban az egyszerűség kedvéért magyar /aː/-ra a minőségében azonos kínai /a/-hoz hasonlóan a hosszúság mellékjele nélkül fogunk hivatkozni. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a magyar magánhangzó fonológiai hosszúsága hatással lehet az ejtésre és okozhat eltéréseket a magyar és kínai magánhangzók, így a teljes hangsor megvalósulása között is – erre a következtetésekben visszatérünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Habár a figyelmünk középpontjában ezúttal a kínai alveolopalatális szibilánst követő vokalikus hangsor áll, a tanulmányban a szótagkezdő kínai [ɕ] szibiláns ejtésére is kitérünk röviden, illetve utalni fogunk az ennek az ejtéséhez kapcsolódó akusztikai elemzéseink eredményére is (de a szibilánsra vonatkozó eredményeket részletesebben egy további tanulmányban mutatjuk be, Juhász–Deme 2022). Tesszük ezt azért, mert a szibiláns megvalósítása szorosan összefügg a vokalikus szakasz produkciójával: a kérdéses hangsorban megjelenő [j] approximáns az elemzések szerint nem fonémikus, és a [j] valójában a szibiláns palatális képzéséből fakadó természetes átmenetként jelenik meg az alveolopalatális [ɕ] és az [a] magánhangzó között a fonetikai megvalósításban (l. az 1.2. pontban). Ilyen értelemben tehát a szibiláns produkciója meghatározza a hangsor vokalikus részének megvalósulását is, és a vokalikus szakaszok produkciója ezzel összefüggésben értelmezhető átfogóbban.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave