Végezetül meg kell próbálnunk magyarázatot találni arra az eredményre, mely szerint a távolság és a szóródás adataiban eltérő tendenciákat találtunk: a távolságok mutattak irány szerinti aszimmetriát és lényegében nem mutattak anticipációs hatásokat, a szóródás azonban nem mutatott aszimmetriát, tehát ugyanolyan mértékű (de nem tisztázhatóan kicsi vagy nagy) koartikulációs hatásokat tükrözött. Az eltérésnek oka lehetne az a tény, hogy míg a távolságokat a beszédhang szélén (a közbeeső mássalhangzóhoz közelebb) mértük, azaz a hangátmenetben, a szóródást a beszédhangok közepén, azaz az artikulációs-akusztikai cél megvalósulásakor. Ezt a felvetést azonban ellenőriztük, és nem támasztják alá az adatok, ugyanis a beszédhang szélén a szóródást illetően lényegében a középpontban mértekkel egyező tendenciákat találni: valamivel nagyobb szóródást, mint a középpontban, de az aszimmetria hiányát, hasonlóan a középpontban látottakhoz. Mindez alapján arra következtetünk, hogy a szóródás, azaz a megvalósulásoknak a kontextusok közötti homogenitása a koartikulációs változatosságnak egy másik aspektusát képezi le, mint a centralizációt mérő távolság – úgy, hogy a megvalósulások homogenitásában (a magyarban, hangsúlytalan szótagokban, bilabiális kontextusokban) nem találni a koartikuláció iránya szerint eltéréseket, a távolságokban azonban igen.