Ahhoz, hogy a beszélőn belüli vizsgálatához több szempontból tudjuk összehasonlítani a két felvételi időpontban mért adatokat, több beszédtípust is összevetettünk. A korábbi kutatások gyakran egymásnak jelentősen ellentmondó eredményekre jutottak az olvasás és a spontán beszéd alapfrekvencia-értékeinek összevetése során. Bár a beszédtervezési és -kivitelezési sajátosságok eltérőek ebben a két beszédtípusban, illetve az olvasást és a spontán beszédet gyakran a beszédtípusok skálájának két ellenpontjaként említik például a prozódiai tervezés és kivitelezés szempontjából is (Eskénazi 1993; Obin 2011), mégis az egyes irodalmi adatok alapján eltérő, hogy melyikben találtak magasabb vagy alacsonyabb átlagos alapfrekvenciát, vagy melyikben mértek tágabb vagy szűkebb hangterjedelmet. A kutatások egyik csoportja szerint a felolvasást magasabb alapfrekvencia-értékek jellemzik, mint a spontán beszédet, míg ezzel ellenkező eredményre is több kutatás jutott (vö. pl. 1. táblázat). Ezek az eltérések adódhatnak a nyelv, kultúra vagy épp a módszertan eltéréséből is, ezért érdekes pl. Hanley egy korábbi kutatásának (1951) eredménye, aki különböző angol nyelvváltozatokat (kvázi dialektusokat) vetett össze egymással. Eredményei szerint a „köznyelvi” (General American) és a keleti változat esetében az olvasásban jelentek meg (kicsivel) magasabb alapfrekvencia-értékek („köznyelvi” olvasás: 119 ± 2 Hz, spontán beszéd: 111 ± 2 Hz, keleti amerikai angol változat: olvasás: 122 ± 2 Hz, spontán beszéd: 117 ± 2 Hz), azonban a déli változat esetében fordított tendencia mutatkozott (spontán beszéd: 136 ± 3 Hz, olvasás: 135 ± 3 Hz).