Ahhoz, hogy a beszélőn belüli vizsgálatához több szempontból tudjuk összehasonlítani a két felvételi időpontban mért adatokat, több beszédtípust is összevetettünk. A korábbi kutatások gyakran egymásnak jelentősen ellentmondó eredményekre jutottak az olvasás és a spontán beszéd alapfrekvencia-értékeinek összevetése során. Bár a beszédtervezési és -kivitelezési sajátosságok eltérőek ebben a két beszédtípusban, illetve az olvasást és a spontán beszédet gyakran a beszédtípusok skálájának két ellenpontjaként említik például a prozódiai tervezés és kivitelezés szempontjából is (Eskénazi 1993; Obin 2011), mégis az egyes irodalmi adatok alapján eltérő, hogy melyikben találtak magasabb vagy alacsonyabb átlagos alapfrekvenciát, vagy melyikben mértek tágabb vagy szűkebb hangterjedelmet. A kutatások egyik csoportja szerint a felolvasást magasabb alapfrekvencia-értékek jellemzik, mint a spontán beszédet, míg ezzel ellenkező eredményre is több kutatás jutott (vö. pl. 1. táblázat). Ezek az eltérések adódhatnak a nyelv, kultúra vagy épp a módszertan eltéréséből is, ezért érdekes pl. Hanley egy korábbi kutatásának (1951) eredménye, aki különböző angol nyelvváltozatokat (kvázi dialektusokat) vetett össze egymással. Eredményei szerint a „köznyelvi” (General American) és a keleti változat esetében az olvasásban jelentek meg (kicsivel) magasabb alapfrekvencia-értékek („köznyelvi” olvasás: 119 ± 2 Hz, spontán beszéd: 111 ± 2 Hz, keleti amerikai angol változat: olvasás: 122 ± 2 Hz, spontán beszéd: 117 ± 2 Hz), azonban a déli változat esetében fordított tendencia mutatkozott (spontán beszéd: 136 ± 3 Hz, olvasás: 135 ± 3 Hz).

 

 

A tanulmányok egy része bemutatja a beszélők közötti variabilitást is, ami tovább árnyalja az eredményeket. Így például de Silva és munkatársainak 2003-as tanulmánya, amelyben orosz, finn és holland beszélők spontán beszédét (eltérő feladat a holland és a többi nyelv között) és felolvasását elemezték. Az orosz beszélők közül 2-nél az olvasásban, 3 beszélőnél a spontán beszédben, a finn beszélők közül 4-nél a spontán beszédben, 2 beszélőnél az olvasásban, míg a holland beszélőknél 1 esetben a spontán beszédben, 5 esetben az olvasásban mértek magasabb átlagos f0-értékeket, egy beszélőnél pedig mindkét beszédtípusban azonos értéket kaptak. Hasonlóan alakult Caldognetto és munkatársai vizsgálatában (1997) a három olasz beszélő eredménye: az első beszélő ejtésében a spontán beszéd realizálódott magasabb f0-értékkel (234 Hz; olvasás: 203 Hz), a második beszélőnél fordított tendenciát találtak (olvasás: 206 Hz, spontán beszéd: 180 Hz), míg a harmadik beszélőnél nem mutatkozott jelentős különbség a két érték között (olvasás: 200 Hz, spontán beszéd: 194 Hz). Magyar anyanyelvűek beszédében Bóna (2011) 2 női és 2 férfi beszélőn végzett vizsgálatában csak az egyik nő esetében kapott szignifikáns eltérést. Az ő esetében a szerző az olvasásban talált magasabb alapfrekvenciát.