Kutatásunkban a távolléti oktatás felsőoktatási megvalósulásának hallgatói értékelésére voltunk kíváncsiak. Ez a rendkívüli helyzet – a pandémia – a tanulási-oktatási folyamat minden szereplőjétől nagyfokú toleranciát kívánt. Polónyi 2007-es megállapítása szerint a felsőoktatásban az oktatói kar átlagéletkora viszonylag magas, 47 év (Polónyi 2007); az elmúlt tizenöt évben viszont az előző évekhez képest több fiatal oktató csatlakozott be. A digitális tanrend bevezetése így komoly kihívások elé állította a kollégák nagy részét. Különösen jó szervezőkészséget igényelt a sporttudományos szakokon folyó gyakorlatorientált oktatás megszervezése, a sportági gyakorlati bemutatásokat és a tanítási gyakorlatokat is beleértve. A folyamat azonban kétoldalú volt: a köznevelésben dolgozó testnevelő kollégáknak nagy segítséget nyújtottak a tanítási gyakorlatokon lévő ifjú kollégajelöltek, akik magasabb fokú digitális kompetenciájuk révén támaszai lehettek tapasztaltabb kollégáiknak a testnevelés-oktatás online kivitelezésében. A digitális oktatás során alkalmazott platformok a későbbiekben is hasznosíthatók, például a levelező tagozatos hallgatók elméleti képzésében. A kialakult helyzet egyik előnyös változása oktatói szempontból a hallgatók tanulásra fordított idejének növekedése. Számukra is kihívást jelentett az otthoni felkészülés a gyakorlati kurzusokra, illetve a megnövekedett számú beadandó, házi dolgozat elkészítése. A kialakult helyzet negatívuma ebből következik: a megnövekedett terhelés, amely a beérkezett válaszok alapján a női hallgatók számára volt jelentősebb. Bár a kérdőív nem mérte az oktatókat, egy későbbi felmérés témaköre lehet a megnövekedett terhelés, amely hipotézisként szerepelhetne az oktatói kérdőívben. A különböző LMS-ek (Learning Management Systems) használata sem volt zökkenőmentes, komoly odafigyelést és több felkészülést igényelt az oktatók részéről. A kezdeti nehézségek után remélhetőleg egyre több oktató használja majd a különböző platformokat kurzusai sikeres megtartásához (Abonyi-Tóth–Tóth-Mózer 2018). Egyetemünkön a segítség szervezett formában is elérhető volt: az oktatókat a csoportjaikhoz rendelt mentorok segítették az online felületeken való eligazodásban (ELTE PPK 2021). A legfőbb problémát a személyes jelenlét, a gyakorlati órák hiánya okozta. Ez különösen jelentős egy olyan szakterületen, mint a testnevelés, a sport, ahol a képzés gyakorlatorientált. Az elméleti órákon a tananyag átadása is személytelen volt, nem volt lehetőség a motivációra. Nem érkezett visszajelzés, vagy csak kevés visszajelzés érkezett a hallgatók részéről, így azokra reflektálni sem lehetett.