A koronavírus-világjárvány 2020 márciusának elején érte el hazánkat. Alig egy héttel az első fertőzöttek megjelenése után a kormány veszélyhelyzetet hirdetett, amely életünk minden területén, így a mindennapi nyelvhasználatban is nyomot hagyott. A korábban szűk körben használt szaknyelvi terminusok a média révén mindennapjaink részévé váltak. A járvány nyelvi hatásait egyrészt a szaknyelvi terminusok fordítása (a Covid1001 orvosi szakfordítói csoport, web1.), másrészt a járvánnyal összefüggő neologizmusok szempontjából vizsgálták. Új nyelvészeti ág is született, a „virolingvisztika”, amely ernyőfogalomként felöleli az egymástól látszólag eltérő, de fókuszukban azonos nyelvészeti irányvonalakat (Istók–Lőrincz 2020: 83). A világjárvány okozta nyelvi változások leghamarabb a szókészlet terén nyilvánultak meg. Megkezdődött a „koroneologizmusok” gyűjtése, Veszelszki Ágnes (2020a) már április közepén tematikus csoportokat állapított meg közöttük, foglalkozott a humor szerepével a megküzdési stratégiákban (2020b), júliusban pedig megjelent a 396 szócikket tartalmazó Karanténszótár. Virális tartalom (2020c) című könyve, melyben a beszélt nyelv és a szleng játékos szóalkotásai, okkazionalizmusai kaptak jelentős szerepet. A megváltozott kapcsolattartási szokások (pl. e-mailek záróformulái), és az új szavak (pl. a Covid19 mozaikszó) helyesírási és (pl. az oltakozik ige) nyelvhasználati kérdései kerültek előtérbe Ludányi Zsófia és Domonkosi Ágnes írásaiban (Ludányi 2020, Domonkosi–Ludányi 2020a, 2020b). A világjárványt háborúként értelmező metaforákat Schirm Anita mutatta be Nyelvészet mindenkinek című YouTube-csatornáján (Schirm 2020a, 2020b, 2020c).