A kontaktus (197) és a kontakt (138) szavak alakváltozatoknak tűnhetnek. Valójában a kontaktus latin eredetű, jelentése ‘érintkezés, kapcsolat’, a nagyszótári korpuszban 1919-ből adatolható elsőként (MTSZ.) A kontakt szót ezzel szemben az angolból vettük át, elsősorban összetételek előtagjaként fordult elő, ’közvetlen érintésre, illetve érintkezésre ható, ill. arra működő’ jelentésben (IdSz.). Az ’ismerős, kapcsolat, kapcsolattartó’ jelentésében újabb átvétel az angolból. A világjárvány hatására a kontakt jelentésköre epidemiológiai értelemben ’fertőzéshordozó, akivel valaki kapcsolatba kerül’ jelentéssel bővült. A Covid-korpuszban a kontakt és a kontaktus jelentéskörének kontaminálódását figyelhetjük meg: „A nő négy szoros kontaktusát, azaz azokat a kontaktszemélyeket, akikkel az elmúlt héten kapcsolatba került” (Telex 2021. 01. 24). Két összetételben a kontakt- és a kontaktus- előtag dublettként viselkedik: kontaktkutatás (145) és kontaktuskutatás (26), kontaktszám (1) és kontaktusszám (7). Az alaki és jelentésbeli összemosódás feltehetően az összetételekben indult meg: kontaktszemély (48), kontaktkutató (20), kontaktkövetés (11), kontaktvizsgálat (6), kontaktkövető (4), valamint 1-1 találattal a kontaktidő (1), kontaktember (1), kontaktkeresés (1), kontaktlehetőség (1), kontaktroaming (1), kontaktút (1). A kontaktus összetételei alacsonyabb számban fordultak elő: kontaktusmentes (3), kontaktuscsökkentés (2), kontaktusminta (1), kontaktustartás (1). Azt a gyakori jelenséget, amikor egy már nyelvünkben meglevő jövevényszó jelentésköre idegen hatásra újabb jelentéssel bővül, Krysin orosz nyelvész másodlagos átvételnek nevezi és a tükörjelenségek közé sorolja (Крысин 2004). A jelenség vizsgálata az orvosi terminológia szempontjából is fontos lenne, mivel az angol hatás éppen a görög–latin terminológiára ráépülve mutatkozik meg a legerőteljesebben.