Az akut kardiovaszkuláris események (pl. miokardiális infarktus, stroke) mielőbbi orvosi ellátást igényelnek a szívre vagy az agyra gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében. Az ezen események nyomán fellépő károsodások gyakorta nagyon hirtelen és gyors változásokhoz vezetnek a személy funkcionális kapacitásában, jelentősen korlátozva azt. Más kardiovaszkuláris állapotok, amelyek kialakulása lassabb (pl. a perifériás artériás betegség), fokozatosabban vezethetnek a funkcionálás romlásához (pl. a mozgásképesség progresszív csökkenéséhez) (Cunningham és mtsai, 2012). E változások azonban mindenképpen jelentős pszichés és szociális – negatív – hatásokat indukálnak, melyek az egyén életminőségének jelentős romlásához vezethetnek. Agyi vagy szívinfarktus esetén a gyakorta megjelenő neuropszichológiai károsodás az enyhétől a súlyosig is terjedhet, az esemény súlyosságától, az orvosi ellátásig eltelt időtől stb. függően. Továbbá a szívsebészeti beavatkozást (CABG) követő első hónapokban, egyes tanulmányok (Stygall és mtsai, 2003) eredményei szerint akár a betegek 12–37%-a is megtapasztalhat bizonyos neuropszichológiai szövődményeket, amelyek a memóriát, a koncentrációt, a figyelmi képességeket, a mozgásos és a mentális reakciók sebességét érinthetik. E negatív változások egy része a betegek kisebb hányadánál a későbbiek során is fennmaradhat. Az afázia, apraxia vagy egyéb pszichomotoros következmények gyakorta akadályát jelentik a munkába vagy a megszokott tevékenységekhez való visszatérésnek, és jellemzően intenzív rehabilitációs kezelést igényelnek (Treger és mtsai, 2007).