A jelentős és gyakorta igen gyorsan bekövetkező fizikai funkciócsökkenés miatt a NMB-vel élők életminősége minden vizsgált életterületet tekintve jelentősen elmaradt az átlagnépesség körében mért értékektől, aminek hátterében leginkább a betegség súlyosságának foka, a fájdalom, a kimerültség és a megváltozott hangulati állapot negatív hatása emelhető ki okként (Burns és mtsai, 2011). Kiemelendő ugyanakkor ennek kapcsán, hogy a kutatások egybehangzó eredményei szerint a pszichoszociális tényezők jelentősebb befolyásolói lehetnek az egyén életminőségének, mint a fizikai korlátozottság mértéke (Walklet és mtsai, 2016). Pozitívum mindazonáltal, hogy egy kurrens kutatás – noha hasonlóképp igazolta a neuromuszkuláris betegséggel élők körében megfigyelhető alacsonyabb életminőséget mind a fizikai, mind a szociális és a környezettel kapcsolatos dimenziókban – a pszichés életminőség tekintetében nem talált statisztikailag jelentős különbséget a betegség által érintett személyek és az átlagnépesség tagjai között. E kutatásban a jobb életminőség szignifikáns prediktorának bizonyult a fiatalabb életkor, a foglalkoztatottság, a párkapcsolat megléte, a kevesebb és kevésbé intenzív tünet (fájdalom, kimerültség és alvási problémák), a szomatikus egészség egyéb jellemzői (a légzési problémák hiánya, kisebb korlátozottság, és a komorbid zavarok hiánya), és olyan pszichoszociális tényezők, mint az alacsonyabb depresszió és szorongás, a viselkedés kontrollálhatósága (tehát az akaratlan mozgásos zavarok hiánya), a magasabb énhatékonyság, valamint az egészségügyi ellátással és a társas támogatottsággal való elégedettség – rámutatva a betegek támogatásának lehetőségeire és területeire (Theadom és mtsai, 2021).