Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Bevezetés

Az eddigi szakirodalom már szentelt némi figyelmet az egyet áltárgy – valamint a hozzá hasonló áltárgyak, mint például az egy jót, egy nagyot vagy egy hatalmasat – elemzésének, és főként szintaktikai és/vagy szemantikai elemzését nyújtja ezen áltárgy(ak)nak, l. Kiefer (1992; 1994; 2006), Piñón (2001), É. Kiss (2004), Csirmaz (2008), Halm (2012), Farkas (2017; 2019; 2020a,b; 2021a,b), Farkas–Kardos (2018; 2019a,b), Kardos–Farkas (2022). Jelen tanulmány a nem thematikus és nem referenciális egyet szakirodalmához kíván hozzájárulni azáltal, hogy közelebbről megvizsgálja, hogy annak tagadott alakja (egyet nem, egyet sem, illetve egyet se) miként viselkedik mondattani és szemantikai szempontból, illetve miben tér el a nem tagadott egyet áltárgytól. Vizsgálatom során a mindennapi nyelvből vett példákat kiegészítettem a Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ, http://mnsz.nytud.hu/) adattárából összegyűjtött példákkal. Bár a hétköznapi nyelvben elsősorban és leggyakrabban olyan szerkezeteket találunk, ahol az egyet se/sem állapotigét (1a) vagy mozzanatos igét (1b) tartalmazó mondatban jelenik meg, a fenti szövegtár adattárából összegyűjtött példák és az azok alapján létrehozott példatáram egy sokkal összetettebb jelenségre világítanak rá.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave