Tanulmányomban a kvantitatív és kvalitatív módon vizsgáltam a kötőszók használatát a megismerkedési (villámrandi) dialógusokban. Első hipotézisem, miszerint a kötőszók a vizsgált megismerkedési dialógusokban a nemek szerint nem mutatnak különbségeket, igaznak bizonyult. A kötőszók használata a nők és a férfiak esetében hasonló, viszont az egyéni szóhasználat nagyban meghatározza azt, hogy melyik beszélőnél milyen kötőszók fordulnak elő nagyobb arányban. A megnyilatkozás-határokon álló kötőszók 70%-a kezdő, 18%-a záró pozícióban áll, így a második hipotézisem, miszerint a kötőszók a beszédfordulók határain a megnyilatkozás elején nagyobb számban fordulnak elő, mint a megnyilatkozás végén, szintén bizonyítást nyert. A harmadik hipotézisem az volt, hogy a kötőszók kiterjedt funkcióikkal hozzájárulnak a svennevigi modell szekvenciaszerkezetének (kérdés – válasz – reakció) kidolgozásához. A fenti példák alapján látható, hogy a kötőszók olyan funkciókban jelennek meg, mint a kérdések bevezetése, újrafogalmazása, a válasz folytatása, a reakció kifejezése, a folytatás vagy a szóátadás jelzése. Mindezekkel a funkciókkal hozzájárulnak a szekvenciaszerkezet építéséhez, tehát a harmadik hipotézis szintén igaznak bizonyult.