A metanyelvi tudatosság az a képesség, amely hozzásegíti a nyelvet tanulót a nyelv elemzéséhez, a nyelvről való gondolkodáshoz, a nyelvi formák manipulálásához. A metanyelvi tudatosság nagyon korán elkezd fejlődni. Az egyén többnyelvűsége hozzájárul a gyors fejlődéshez (Cummins 1978, Göncz–Kodzopeljic 1991, Bialystok 2001). Az egynyelvű gyermekek esetében hároméves kor körül kezdődik az az időszak, amikor hiperkorrekt formákat kezdenek használni, mivel már rájöttek, hogyan működik a nyelv. A többnyelvű gyermekeknél ez a jelenség a nyelvek fejlődésével összhangban lelassulhat bizonyos nyelvekben, és felgyorsulhat a leggyakrabban használt nyelv esetében. Ez történt az általam vizsgált két gyermek fejlődésében is. A magyar nyelv megjelenése lelassította a másik két nyelv fejlődését, ugyanakkor a metanyelvi tudatosságuk révén a hiperkorrekt formák (pl. olyanval) a magyarban hamarabb, másfél év után jelentkeztek. Ekkor jelentek meg a hiperkorrekt formák az angolban (runned) és a perzsában is (Navracsics 2004). Mindez azt jelenti, hogy az egy- és a többnyelvű gyermekek tudatosan sajátítják el a nyelveiket. Felfedezik a szabályokat, hipotéziseket építenek és ellenőrzik azokat, vagyis az elsajátított szabályokat különböző kontextusokban kipróbálják. A különbség annyi, hogy a többnyelvű gyermekek multikompetenciát is kiépítenek, mivel a többnyelvű tudatosságuknak köszönhetően azt is elsajátítják, milyen nyelvi kontextusban lehet használni az adott szabályokat. Ennek a többnyelvű tudatosságnak egyik példája, amikor a gyermek az anya angol nyelvű kérdésére, hogy mit csinált a bölcsődében, ezt a választ adja: I did tenti. A tenti magyar gyermeknyelvi formát angol múlt idővel fejezi ki, mivel a magyar múlt idejű igeragot még nem sajátította el. A példa nem nyelvi zavart vagy keverést mutat, hanem éppen az ellenkezőjét: a gyermek tudja, hogy mit tud és mit nem az adott nyelvben, ugyanakkor kommunikálni akar, ezért azon a nyelven mondja, amelyiken tudja.