E tanulmányban kezdő és haladó kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek magyar és kínai fortisexplozíva-produkcióját vetettem össze két kísérletben, melyek közül az első kísérletben a nyelvi mód hatását figyelmen kívül hagytam, míg a második kísérlet módszertanában igyekeztem a kísérleti személyek elméjében fenntartani az egynyelvű módot, ezzel egyidőben a lehető legjobban kiküszöbölni a kétnyelvű módot, és az így kölcsönösen megjelenő anyanyelvi, illetve célnyelvi hatásokat. A két akusztikai fonetikai kísérletben ugyanazon kísérleti személyek vettek részt, akiknek kétszótagú közlésekben kellett felolvasniuk intervokális helyzetben álló kínai és magyar fortis explozívákat. A magyar zöngétlen aspirálatlan és kínai zöngétlen aspirált explozívák esetében az aspirációt, azaz a zárfelpattanástól a kváziperiodikus hullám megjelenéséig eltelt időt mértem. A kísérlet alaphipotézisének felállításakor abból indultam ki, hogy a második kísérlet eredményei – az egynyelvű mód hatékonyabb fenntartásából fakadóan – jobban megközelítik az anyanyelvi explozívák esetében az anyanyelvre jellemző, azaz aspirálatlan; míg a kínai nyelv esetében pedig az aspirált zöngekezdési időértékeket.