A szótárhasználati kutatások szerint az anyanyelvi használók (Chatzidimou 2007, Hartmann 1999, Quirk 1975) és a nyelvtanulók (Béjoint 1981, Bishop 1998, Márkus–Szöllősy 2006, Tomaszczyk 1979) is az azonnal hasznosítható (receptív vagy produktív helyzetekhez szükséges) információt, például a szavak jelentését és helyesírását keresik a leggyakrabban. Szótárakat legtöbbször tanulás vagy munka közben nyitunk ki, amikor nincs idő, és gyors választ szeretnénk kapni a lehető legrövidebb időkieséssel. A gyors információszerzés természetesen gyakran jár hibák sorozatával, ahogyan azt korábbi kutatások már kimutatták. Gyakori probléma, hogy a használók nem olvassák el a teljes szócikket (Nesi–Meara 1994), nem tudják értelmezni a nyelvtani adatokat (Chan 2012, Dringó-Horváth 2017, Márkus–Szöllősy 2006, Vrbinc–Vrbinc 2006), vagy éppen rossz szócikkben próbálnak információ után kutatni (Nesi–Haill 2002). A jelentésértelmezésnél igen nagy akadályt jelentenek a többjelentésű szavak, hiszen az általános szótárakban a leggyakoribb jelentés az első, ez az a jelentés, amin a használó szeme azonnal megakad, és a többi ugyancsak fontos jelentés már figyelmen kívül marad (Bogaards 1998, Márkus–Szöllősy 2006). Ebből kiindulva a többjelentésű szavak hosszú szócikkeiben található irányítószavak jelentőségét is többen többféleképpen kutatták (Bogaards 1998, Nesi–Tan 2011, Tono 1992). A digitális forradalom vívmányai segítségével a gyors keresés lehetőségét az elektronikus szótárak még gyorsabbá tették, többek között ez is hozzájárult nagy népszerűségükhöz. Kezdetben a kutatók tartottak attól, hogy az említett gyorsaság a minőség rovására fog menni (Taylor–Chan 1994, Stirling 2005), de az erre irányuló kutatások ezt cáfolták (Dziemianko 2010, Nesi 2000).