Eddigi kalandozásunk során kiderült, hogy a „jó” pedagógus személyiségvonásai, ismeretei, képességei, nézetei, sőt a tevékenységben megnyilvánuló megfigyelhető készségei egyaránt kellő magyarázattal szolgálnak a sikerességre vonatkozóan. A döntések szerepének felismerése lényeges előrelépést jelent abban a tekintetben, hogy felhívja a figyelmet a pedagógus tevékenységének közvetlenül meg nem figyelhető, de a tevékenységnek értelmet adó, azt a környezet igényeihez igazító aspektusára, a pedagógus gondolkodására. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a döntések a valóságban úgy következnek-e be, ahogyan a kutatók leírják. Képes lehet-e egy pedagógus egy délelőtt folyamán több száz döntést hozni? Minden cselekvése mögött tudatos megfontolás rejlik-e? Az a tény, hogy a sikeres megoldásokat választó, gyakorlott pedagógusok az esetek jelentős részében képtelenek indokolni tevékenységüket, mindenképpen figyelemre méltó. Ha el is fogadjuk, hogy tudatos döntések sorozatával kell megbirkóznunk minden egyes tanítási helyzetben, még mindig választ kell adnunk arra a kérdésre, miért döntenek egyesek rosszul, mások pedig helyesen. Ebben a fejezetben ezekre a kérdésekre keressük a választ.