„Az új Pedagógiai lexikonban a következő meghatározás olvasható: »taneszköz, információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltető eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését segítő tárgy vagy elektronikus úton előállítható képi vagy hanginformáció«”. (Vörös, 2011) A technológia elmúlt évtizedekben történő előretörésének hatására e definíció tartalma kibővült, új jellemzőkkel gazdagodott, és szinte szinonimává vált az információs és kommunikációs technológia eszközeivel (a továbbiakban: IKT-eszközök), majd később az okoseszközökkel. Ennek oka, hogy számos esetben a közérdekű használatra kifejlesztett IKT-eszközök (pl. táblagép, okostelefon) oktatási területen történő alkalmazása valósult meg. Az IKT-eszközök átvették a korábbi elektronikus médiumok funkcióját, amelyek „olyan eszközök, technológiák, szervezési tevékenységek, innovatív folyamatok összessége, amelyek az információ- és a kommunikáció közlést, feldolgozást, áramlást, tárolást, kódolást elősegítik, gyorsabbá, könnyebbé, és hatékonyabbá teszik” (Lengyelné Molnár et al., 2015). Azaz az IKT-eszközök az oktatásban a pedagógiai célok megvalósítását támogató digitális eszközök és alkalmazások összesége, amelyek hatékony szemléltető és információtovábbító szerepük révén támogatják a tanítási-tanulási folyamatot. A digitális technológiával működő taneszközök elnevezése felváltotta az IKT-eszköz elnevezést, és az alábbi jellemzőkkel bír: